30. rész

Sziasztok!
Íme elérkezett a kerek, 30. rész is... Úgy vettem észre, hogy eléggé várjátok :)
És tudom, hogy tegnapra ígértem, de nem volt időm befejezni, bocsánat!
Kárpótlásul olvassatok most...
xxx

- Na jó, gyere, Stell - mondta Dan. - Megpróbálom őket gyorsan lerendezni, remélhetőleg fáradtak lesznek és nem lesz kedvük kikérdezni az életutadat - húzta száját mosolyra. - Tényleg ne haragudj, hogy már most rákészültél, erre ők, és... Ez olyan rosszul esik, hogy mindig a legrosszabbkor jön közbe valami.
- Semmi baj, Danie. Emiatt ne aggódj, most is ugyanannyira nehéz lett volna elmondani, mint később. Max addig még át tudom gondolni... Nagyon régen történt már minden.
- Jó-jó. De ha most azonnal nem nyitunk ajtót, szerintem azt fogják, hinni, hogy eltévedtek - ragadta meg a kezem, és maga után húzott a lépcső felé.
Szerencsére nem hitték, hogy eltévedtek, mert már kedélyesen csevegtek a nappaliban Mollyval és Ryannel. Épp arról volt szó, hogy a kislány (???) mennyit nőtt, és hogy szeptemberben megy iskolába. "Az meg vajon ki? És miért van itt?" gondoltam. Később minden kiderült, előbb azonban nagy csodálkozással üdvözöltek engem.
- Biztosan te vagy Stella, szia! Hallottunk már rólad - kacsintott Danie-re a nő. - Eva vagyok.
- Jó napot, örülök, hogy megismerhettük egymást! Stella Legend.
- Ez egy ilyen laza család, szóval kérlek tegezz nyugodtan - mondta Eva.
- És engem is - ugrott fel a kanapéról a férfi, aki egészen eddig Ryan-nel társalgott valami Forma1-es futamról. - Andy vagyok, Eva férje, bár gondolom erre magadtól is rájöttél - mosolygott.
Végülis jófejnek néznek ki... bár egymáshoz nekem nem annyira illenek, de hát "az ellentétek vonzzák egymást" vagy mi... Eva egy energetikus, életerős, alapjában véve vidám 35 év körüli nőnek néz ki, ízléses hosszú fekete nadrágban, fekete blúzban, szigorúan fekete blézerrel és fekete hajráffal hátrafogva vállig érő szőke, hullámos haja. Aranyos fülbevaló díszelgett a fülében (igen, egy nő ezt is megfigyeli...), a szoba ajtajában hagyott cipője pedig egy pár centis sarkú sötét balerinacipő volt. Ezzel szemben Andy fekete térdnadrágban, sötét halálfejes (!!!) pólóban, tornacipőben (nem, nem húzta le...), megnövesztett hosszú barna haját egy halálfejes (mi más lenne rajta...) kendővel hátrafogva. Mint ég és föld, mégis teljes egyetértésben voltak. Miközben végigmértem őket, észrevettem még egy szempárt, aki engem bámul.
- Jaj, szia, én Stella vagyok! Hogy hívnak? - kérdeztem barátságosan a kislány elé guggolva, aki rövid gondolkozás után megölelt (annyira cuki!), majd elkezdett mesélni:
- Szia Stella! Én Demetria vagyok, de egyébként Demi-nek hívnak. Most 6 éves vagyok, és képzeld, szeptemberben megyek iskolába! Már nagyon várom! Bár az ovit is nagyon szerettem, oda is vissza akarok menni! Szerinted lehet, hogy egyszerre járjak oviba meg isibe (isi, meg is halok :D)? - nézett rám nagy szemekkel. - Apáék nem akarják megengedni! - vágott végül durcis pofit a kislány. Ő tűnt a szobában a legnormálisabbnak... Egy sötétkék farmert viselt, és egy aranyos macis felső dukált hozzá. Egy ugyanolyan macis táskát szorongatott a kezében (beszarás...). Ugyancsak a szoba ajtaja előtt hagyta a barna félcipőjét. Csinos, aranyos, szép, kedves. Lesz kit félteni az apjának nagy korában....:)
- Hát... Nem hiszem, hogy ezt lehet így... De mit szólnál hozzá, ha megígérném, hogyha iskolás leszel, akkor is ugyanolyan sokat lehet majd játszani, mint az oviban? Csak sokkal okosabb kislány leszel még ennél is közben! - próbáltam terelni a témát, nehogy rajtam követelje majd az óvodát... :D
- De jó! Akkor én csak iskolába akarok menni! És most te is fogsz velem játszani, ugye? - kérdezte, és annyira édesen mosolygott, hogy az embernek lehetetlen lett volna nemet mondani neki.
- Persze, hogy játszunk majd! Sőt, szerintem még Danie, Molly és Ryan is be fog szállni! Így jó lesz? - néztem körbe segítséget keresve... De sajnálattal vettem észre, hogy máris ott hagytak Demivel. Jó, szeretem a gyerekeket, de hé, nekem most nem neki kellene mesélnem... és nem hercegnőkről és békákról. - Gyere, keressük meg a többieket! Nem vagy éhes? - néztem rá, hátha egy kicsit le tudom passzolni a szüleinek... Utána tényleg játszok majd vele... De most fontosabb dolgom van. Sokkal fontosabb.
- De, már nagyon éhes vagyok! Anyaaa!
- Tessék kicsim! Mit szeretnél? - rohant oda Eva, szerintem azt hitte, hogy valami baj van, olyan sebességgel jött...
- Adsz enni? Éhes vagyok!
- Jaj, hát persze, hamarabb is szólhattál volna! Stella, merre találunk itt egy tányért?
- Fú, elnézést, de én ebben a házban még el is tévednék, hisz' még fél napja sem vagyok itt. De, gondolom a konyhában - adtam "kielégítő" választ a kérdésre.
- Hát, ha nem mondod, a fürdőkádban keresem - vihogott Eva, majd később már Demi is. - De azért köszi - mondta, és elindultak a konyha felé, én meg már örültem, hogy megszabadultam picit tőlük, miközben valaki hátulról belecsípett a derekamba, mire én egy hangosat visítottam. Danielre számítottam, és már fordultam is, hogy visszaadjam, de nem ő volt... Hanem Ryan.
- Emlékszel még mennyit idegesítettelek ezzel? - vigyorgott rám.
- Már annyira nem vicces, mint tizenévesen volt... - szóltam, miközben Dan robogott be a nappaliba.
- Úristen, Stella, jól vagy? Mi volt ez a sikítás?
- Jaj, semmi, csak ez az idióta szórakozik velem - mosolyogtam. Hát, Danie a 'szórakozást' kicsit másképp értette, mert bosszús fenyegető pillantásokat vetett Ryan-re.
- Ne...szórakozz...a barátnőmmel! - mondta tagoltan. - Ő az enyém, és ezt kérlek tartsd tiszteletben, különbeb bajok lesznek! Nem is beszélve arról, hogy a tesómmal jársz! - fenyegette meg...Ryan-t.
- Daniiiie, te idióta! Ugye tudod, hogy a 'szórakozás' alatt ijesztgetést értettem, és nem egyebet? - néztem rá, és majdnem elröhögtem magam, de azért próbáltam komoly maradni. Viccesek ezek az oda-vissza féltékenységi jelenetek.. :D
- Ja, bocs, Ryan - nevetett fel Dan.
- Nem gond, megértettem - kacagott velünk, miközben Andy foglalt helyet a kanapén.
- Stella, nem gond, ha most beszélgetünk kicsit? Csak szeretnélek jobban megismerni, mert ha Daniel megkért, hogy kísérd el, akkor tényleg komoly kapcsolat lehet... Eddig még összesen két barátnőjét ismertük - mondta, mire láttam, hogy Danie vörösödik, és kb. a föld alá kívánta Andy-t... :D Mondjuk én is, mert nem igazán volt kedvem 'ismerkedni', de hát az illem szerint muszáj volt mesélnem magamról... Elég sokáig, bah.