37. rész

Halihó...
Szerintem ennek így semmi értelme. Hiába a sok oldalmegjelenítés (amit amúgy nagyon köszönök!), ha se komment, se semmi tulajdonképpen. Ha ehhez a részhez sem érkezik komment szerdáig, elgondolkozom, hogy érdemes-e folytatni a blogot.
xxx
U.i.: Köszönet a twittereseimnek a segítségért... mikor nem jutnak eszembe megfelelő kifejezések, mindig segítenek :D ♥

Az asztalon egy cetli állt:

Daniellel kb. egyszerre fejeztük be az olvasást.

(Zárójelben megjegyzem, hogy Molly szépen ír.)

Egy percig, nem is mondtunk semmit, csak értelmeztük az olvasottakat. 

'Nektek, és nekünk is jobb lesz így'. Igen. Ilyen szempontból.

Nekem viszont most ismét eszembe jutott Ryan anyja, a házuk, a városunk, meg minden, ami a múltban történt. A francba már, hogy mindenki az én hegeimet szeretné feltépni.....

Viszont egy ettől fontosabb dolog is eszembe jutott.

- Figyu már, Dan... - kezdtem bele.

- Igen? Mondd!
- Ömm... fura kérdés, de még nem tudok róla. Mikor is lesz a temetés?

- Temetés? Ó bassza meg!!!

- Te elfelejtetted a temetést??? - csodálkoztam el.

- Ne haragudj, annyi minden járt az eszemben, és.. Jézus Úristen, még semmit nem szerveztünk meg.

- Te normális vagy? Holnaputánra vártok minden 'vendéget', és még semmit nem csináltál ezzel kapcsolatban? Gratulálok! - korholtam le a barátom.

- Jó, jó, jó, hülye voltam, tudom...

- Nem csak voltál.

- Én is szeretlek ♥ nem segítenél szervezkedni? Mármint telefonálgatni, meg járkálni ide-oda.. hmm? 

- De, persze... De ugye nem most? 

- De, baszd meg, este 7-kor fel fogok hívni egy temetkezési vállalatot... biztosan felveszik.

- Ismered te azt a kifejezést, hogy 'irónia'? - vigyorogtam.

- Hát, azt még gyakorolnod kell - intett le egy kegyes mozdulattal.

- Pssszt van!

- Ereszt a fejed? - kérdezte.

- Igen, basszus, nem tudtad, hogy a fejem helyén egy lufit hordok? Ez az új divat.

- Hát, akkor én ezek szerint elég anti-menő vagyok... - vágott szomorú arcot, de látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát.

- Lám-lám, milyen ódivatú pasim van nekem... Chhh. 

- Ne ciccegj, nem vagyok macska! - mutatott 'karmokat' az ujjaival.

- Cicc, eszünk hát valamit? - mondtam, mihelyt eszembe jutott korgó gyomrom.

- Cicu.. én esetleg vadmacska vagyok, nem cicc.... 

- Jól van, akkor, Wildcat... nem 'Troy' véletlenül a második neved? - röhögtem.

- Nem... Chad.

- Komolyan?

- Nem - nevetett. - Mindenesetre a kajára visszatérve... nem csinálunk valami vacsit?

- De, az jöhet! És mi legyen? Nem lehet Nutella. Abból egyelőre elég lesz.

- Jaj, ne már.. egyre jobban ismersz.

- Tudod, ez már csak egy hátrány, ha az embernek barátnője van... - kacsintottam.

- Okay, boss... - röhögött. - Melegszendó? - nézett rám ragyogó szemekkel.

- Benne vagyok. Ööö... teát tudsz főzni?

- Természetesen. Milyen teát kér a hölgy?

- Hmmm... Van zöld teátok?

- Igen. Egy zöld tea rendel.

- Köszönöm.. Én addig megcsinálom a szenyát. 

- Oké.

Még egy csomót beszélgettünk a konyhában is, és mikor kész lett a vacsink, felvonultunk a zöld teákkal meg a kajával Dan szobájába, és vacsi közben megnéztük A halott menyasszony c. filmet. Nekem tetszett. :)