Sziasztok!
Így nyár felé kicsit lemaradtam a bejegyzésekkel, de igyekszem pótolni! :)
Ez a rész egy picit fura lesz, és hosszú, de remélem tetszeni fog!! :)
A bárban kb. fél órát ücsöröghettünk, mert bejött Dan apja és szépen kitessékelt minket, mert ugye Danielnek dolgoznia kellett.. : ( Már fel sem jött a szobába, egyből lent maradt váltani a srácokat. Mi Sarah-val a szobába igyekeztünk. Meg is érkeztünk, majd úgy döntöttünk, zenés estét tartunk. Ez mindig fura, mert én a pop zenét szeretem, Sarah meg az ilyen hörgős izéket, mint pl. a KoRn. Ebben ő Danielre hasonlít, de nem érdekel. Igazából van egy együttes, amit mindketten meghallgatunk, ami nem más, mint az 1D, de soha nem fogunk letenni arról, hogy megszerettessük egymással a magunk zenéit. Ez van. Addig sem unatkozunk, és általában jókat röhögünk egymás idióta szövegein a 'megszerettetés' közben. :D
Tulajdonképpen csak kidőltünk, észre sem vettem, mikor elaludtam. Mondjuk, fura érzés volt, mikor éjjel valaki belém rúgott. Nos, a szőnyegen aludtam el, és mikor Daniel megérkezett, ésszerűen arra gondolt, hogy az ágyamban alszom. Hát, tévedett. A szőnyegen terültem el, Sarah meg az asztalon (?). Fogalmam sincs, hogy került oda. XD Mindegy, mikor felsikoltottam a rúgás hatására, ő is felébredt, így felkászálódtunk az ágyba. Ami mármost érdekes volt, és egyben aranyos is, mert Sarah és Dan is szégyenlősen-szerényen nézelődött körbe. Először nem értettem, mire ez a nagy felhajtás, aztán rájöttem: Sarah arra gondolt, hogy mivel mi már 'összetartozunk', így talán Daniel szeretne velem aludni. Én mosolyogtam egyet, de mivel úgy gondoltam, hogy erre még nem állok készen, megszólaltam:
- Sarah, nem jössz? Vagy inkább az asztalon folytatod az alvást? - nevettem fel.
- Nem, dehogy. - röhögte el magát, én pedig bátorító mosolyt küldtem Daniel felé.
Reggel bármilyen fura is, az ágyon ébredtem, mint minden normális ember. :D Mivel reggel kicsit hűvösnek tűnt az idő, egy mintás testnadrágot választottam. Felkaptam egy fehér nyakban megköthető felsőt, szürke balerinacipőt és kész is voltam.
Miközben a hajamat akartam egy copfba fogni, valaki átölelt hátulról. Vagyis ez annyira nem 'valaki' volt, hanem Dan. :)
- Ma is gyönyörű vagy - mosolygott rám a tükörben.
- Ma is aranyos vagy - nyomtam puszit az arcára.
- Van egy meglepim! - nézett rám csillogó szemekkel.
- És mi?
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
- Nem baj. Én nem vagyok kíváncsi, csak sok dolog érdekel - nevettem fel.
- Nagyon vicces. Na jó, annyit elárulok, hogy megtudtam, hogy imádod a tejberizset....
- Úúú, csináltál nekem tejberizset? - lepődtem meg.
- Lehetséges.. - mosolyodott el, majd megcsókolt.
- Jó reggelt, galambocskák - köszönt Sarah.
- Sziaaa! Képzeld, Dan csinált nekem tejberizset! - újságoltam el a jó hírt.
- Aha, persze, jó.
- Semmi lelkesedés?
- Amikor a barátnőm pasija reggel 6kor kelt fel, hogy mi a barátnőm kedvenc kajája, akkor, nem, semmi lelkesedés - nézett Dan-re, majd elnevettem magam.
- Akkor menjünk, együnk! - kaptam fel a táskámat, amit még Los Angeles-ből kaptam.
- Reggelire? - nézett rám a fiúm ( :333 ).
- Persze!
- Fura vagy te... Sarah, meghívhatlak? - nézett a barátnőmre, majd intett, hogy mindjárt jön utánunk.
A folyosóra kilépve Tomba botlottunk.
- Jó reggelt, apa! - köszönt Dan.
- Jó reggelt, fiatalok! Daniel, van egy rossz hírem....
