15. rész

Kiléptünk a folyosóra... kézen fogva. C : Dan annyira aranyos volt, nem igazán tudta, hogy kezdeményezzen, és csak próbálkozott, de azért segítettem neki, és végül sikeresen elindultunk... kézen fogva. Átkozott szóismétlés.. :D
Pár lépést megtéve Tom-ba botlottunk. Szerintem az egekig pirultam. Tom csak mosolygott, majd megszólalt:
- Örülök annak, amit látok! Tudod te, hogy Daniel mennyit mesélt nekem arról, hogy nem tudja, mit tegyen? - nézett rám.
- Ne haragudj, Tom, ígérem, a fiadhoz méltóan bánok majd vele - vigyorogtam.
- Remélem is! - ment tovább.
A szobába belépve Sarah-t tévét nézve találtuk. Úgy nézett ránk, mintha ezzel is szívességet tenne nekünk.
- Szia, Sarah. Megbeszélhetnénk valamit? - néztem rá, félve a reakciótól.
- Ha arról van szó, hogy összejöttetek Daniellel, akkor közlöm, hogy nem vagyok kíváncsi a részletekre, és sejtettem, hogy ez lesz.
- Hű, te tényleg gondolatolvasó vagy - csodálkozott Dan.
- Figyelj, kérlek ne haragudj rám ezért. Ez most így jött össze. És nem lehetsz velem fasírtban azért, mert szeretem Őt. Biztosan neked is találunk párt....
- Te kérlek ne oktass ki engem a párválasztással kapcsolatban, ok? Nem érdekelsz te, nem érdekel a barátod, és nem érdekel a hülye kapcsolatod. Engem az érdekel, hogy hova lett az a lány, akit annyira szerettem, mikor megismertem - nézett a szemembe, nekem pedig kezdett kínos lenni ez az egész. Talán tényleg én vagyok a hibás, hogy összevesztünk?!
- Csajok, akkor én kimegyek addig apámhoz. Jobb, ha ezt ketten beszélitek meg - nyomott egy puszit az arcomra, és kiviharzott.
- Stella, én nem haragszom Rád igazából. Kicsit rosszul esik ez az egész, ami közted és Daniel között van, de túlélem. Csak annyit magyarázz meg nekem, hogy mire volt jó ez az egész közjáték, hogy te így nem szereted Őt, meg úgy nem fogsz összejönni vele?
- Sarah. Én is szeretném, ha nem haragudnál. Ez pedig nem egy kis "közjáték" volt a szavaiddal élve, hanem én sem tudtam, hogy mi zajlik le éppen bennem. Nem értettem. Nem tudtam, hogy mit érzek. Irántad, Daniel iránt, és az egész életem iránt. Kérlek bocsáss meg érte. Nem szándékosan akartam veled kicseszni, vagy ilyesmi. Egyszerűen így jött össze.
- Én már elmondta, és továbbra is fenntartom, hogy nem haragszom. Próbállak megérteni, és jobb barát lenni.
- Akkor kibékülünk? - mosolyogtam kissé könnyes szemmel.
- Persze, te idióta! - nevettünk fel, majd megöleltük egymást. (.....) C :

14. rész

Még legalább két órát beszélgettünk... mindenről. Megbeszéltük a Sarah-dolgot, és úgy egyáltalán egy általános igazi "összeismerkedést" tartottunk. Mert bármennyire is furcsa, már két órája jártunk, és még szinte semmit nem tudtunk egymásról. Megtudtam, hogy Dan a hörgős zenéket szereti, mint például a System of a Down vagy a KoRn. Ő megtudta, hogy én a popzenéket imádom, mint például Taylor Swift vagy Selena Gomez. Megismerkedtünk egymás kedvenc könyveivel, hobbijaival... Tényleg, Daniel focizik... *o* Igen, ő is foci-fan, ezért gondoltam megkérdezem, hogy melyik a kedvenc csapata... Nem kellett volna. :D Madridista... Mivel az életemben gyakran vannak rossz filmszerű pillanatok, itt kijelentettem, hogy Barca-s vagyok... És itt kezdtünk el veszekedni, hogy melyik csapat a jobb. Legalább elvoltunk, és az is kiderült, hogy elég sok közös van bennünk, ergo van témánk. Annyira szeretem. <3

- Stella... Szerintem meg kellene beszélnünk ezt a dolgot Sarah-val... Talán kevésbé haragszik meg, hogyha mi mondjuk el neki nyíltan, mintha egy pletykából hallaná meg. 

- Igazad van. Csak kicsit fel kell készülnünk a dühkitörésére.. Rosszul kezeli az ilyen helyzeteket. 

- Oké. Figyelj. Most akkor megbeszéljük, hogy mit mondunk neki, persze mindenből az igazat. Aztán amikor úgy érzed, hogy mehetünk, akkor megyünk. Megfelel? - mosolygott rám. 

- Persze. Szóval. Szerintem legyen úgy, hogy bemegyünk a szobánkba. Beszélgetést indítunk, hogy valamit el kell mondanunk  neki. Szerintem ebből már sejteni fogja, hogy miről lesz szó, de nekünk mégis higgadtan mindent el kell neki mesélnünk. Percről percre... Vízbelökéstől vattacukorig. Lazán - legalábbis úgy, mintha nem félnénk a kérdésektől - kell válaszolnunk mindenre, nehogy megsejtse, hogy nem igazán van ínyünkre ez a beszélgetés, és nem csak azért kezdeményeztünk, hogy ne lökjön még egyszer a vízbe.. egyikőnket se - nevettem fel. - Oké?

- Oké - ölelt át a pasim. [Wow, de jó ezt leírni... Daniel a pasim...váá]

- Elmegyek, kicsit megmosdom, rendbe szedem magam, és indulhatunk is - nyomtam puszit az arcára.

- Rendben, szólj ha kész vagy. Addig én kicsit rendet teszek a fejemben... és megpróbálok felkészülni a barátnőd gyilkos pillantásaira - nézett rám félve, majd felnevetett.

- Csak bele ne halj a "gyilkos pillantásokba" - mondtam gúnyosan. - Egyébként, már csak a volt barátnőm... Bár ha képes lesz ép ésszel felfogni, hogy Te az enyém vagy (amit egyébként überjó kimondani), akkor talán megbocsátok neki - gondolkodtam hangosan.

- Rendben, csak menj már! - mosolygott, majd felemelt és bevitt a fürdőszobába, letett a mosdókagyló elé, és készített rólunk egy képet. - Ha elmondtuk Sarah-nak, az lesz az első dolgom, hogy átváltom az állapotom a Facebook-on "kapcsolatban"-ra, és feltöltöm ezt a képet profilképnek - nyomott egy gyors puszit a hajamba, majd elindult kifelé. Én bezártam az ajtót, rendbe szedtem a fejem (tényleg, úgy néztem ki, mint aki egy hónapja nem látott fésűt... nem is értem Daniel hogy bírhatja ezt rajtam... mindegy), megmostam az arcom, megigazítottam a sminkemet (ilyenkor jó szájfényt és szempillaspirált tartani a zsebedben..), elszaladtam a mosdóra és kiléptem.

- Hű, de csini lettél! - mutatta fel a hüvelykujját. - Mehetünk?

- Igen - néztem rá a szemem sarkából... kicsit félve.....

13. rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy eddig nem jelentkeztem, csak van az évvégi hajtás (ami most beleszámít a továbbtanulásomba), és még gépem sem volt.. Minden összejött, és emellé még társult egy jó adag lustaság is. :) De itt a következő rész, és ígérem, nemsokára jön a 14. is! Jó olvasgatást! ;)

- Daniel, ez most mire volt jó? - jelentek meg a könnycseppek a szemem sarkában, majd ott hagytam, és leültem a mólóra, a vízbe lógattam a lábam, sírtam.. és mindezt vattacukor nélkül. - Ne kövess, kérlek... csak 10 percet kérek, amíg átgondolok néhány dolgot, utána ígérem, megbeszéljük.
- Rendben. Akkor ha kész vagy, gyere apám szobájába, aztán meglátjuk - értette meg, mire kell nekem az a néhány perc... : C
Szóval ott ültem, és néztem ki a fejemből. Az enyhe sokkból, amit az imént kaptam még nem igazán sikerült felébrednem. Valószínűleg végleg elvesztem a legjobb barátnőmet, a pasi, aki tetszik egy bunkó köcsög disznó, és ha még össze is jönnék vele, nem tudnék a szemébe nézni... Csak aztán rájöttem, hogy nem lehetek ennyire "önző". Nem azért, mert csak magamra gondolok, hanem azért, mert Dan-re nem. Min mehetett azért Ő is keresztül, hogy ezt az egy csókot kicsikarhassa belőlem, mindazért, hogy én ellökjem magamtól?! Na, jó! Gondoltam, erős leszek, és felállok. Elindultam a kapitány szobájába - szerencsére, mert éppen indulni készültek a kis városkából, hogy visszatérjenek a kiinduló helyre, és felvegyék a következő kiránduló csoportot. Daniel az apja ágyán terült el, az ajtónak háttal. Próbáltam lassan és halkan közelíteni hozzá. Nem vette észre, hogy beléptem.
- Daniel... - kezdtem félénken.
- Stella? Azt hittem, nem is fogsz bejönni... Tudom, hogy megsértettelek, és figyelj, egyszerűen nem értem, hogy lehetek ilyen hülye. Nem tudok neked ellenállni. Nem is tudom, miért...
- Figyelj, Dan. Átgondoltam az egész dolgot és...
- Ne. Ne is mondd. Tudom, hogy végleg elvágtam magam nálad. Téged szeretlek, senki mást, de mindent elrontottam ezzel a kis akcióval - ült fel az ágyon, és megláttam, hogy könnyes a szeme. Nincs mese, tényleg igazat mond.
- Épp ellenkezőleg - foglaltam mellette helyet, és... és megcsókoltam. Nem tudom, meddig tarthatott a csókunk, de egy örökkévalóságnak tűnt. Jól esett... és egyáltalán nem bántam meg. - Érted már, hogy én is szeretlek? - mosolyogtam rá.
- Nem tudom felfogni... akkor.. kérdezhetek valamit? - nézett a szemembe.
- Persze.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte Dan.
- Hmm.. fogós kérdés... IGEN! - öleltem magamhoz, majd úgy döntöttem, az ölében kényelmesebb.. :)
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Dan. Csak ne lennél ilyen szamár.. :)