18. rész

Itt a következő rész, remélem nem haragszotok meg, hogy kicsit 'depis' hangulatú lett! :) xxx

- Mi?? Milyen rossz hír? - ijedt meg Dan, és, ami azt illeti, én is. - Apa, szólalj már meg, mondj már valamit! 

- Fiam... Jobb, ha leülsz.

- Mivaaaaan??? - ordította idegesen.

- Nézd. Ezt nehéz lesz neked elmondanom, de...

- Mi de?!
- Daniel! Édesanyád....Édesanyád....nos...hogy is mondjam...

- APA!!!

- Sajnos elvesztettük őt - könnybe lábadt Tom szeme, Daniel az ájulás határán ácsorgott mellettem, én pedig próbáltam visszafogni magam, de nem sikerült, szóval bőgtem. Ő pedig csak szó nélkül bámulta a földet. 

- Mi történt? - jött ki Sarah a folyosóra. Hát, ő legalább boldognak tűnt. Farmerszoknyát viselt sárga pántos felsővel és saruval. Ezek szerint ő nem fázott. Mindegy.

- Gyere, menjünk vissza, majd elmondom a szobában... - tereltem vissza, hogy Danielék kettesben lehessenek az édesapjával, és nyugodtan meg tudják beszélni, hogy mi történt. 

Fél 9 előtt pár perccel dolgozni indultunk. Tom és Dan még mindig beszélgettek (gondolom), szóval kettesben voltam Sarah-val. Ami, mondjuk nem gond, hiszen nem a fojtsuk-meg-egymást-kapcsolat elvét követem...:)

Daniel 10 óra körül robogott be a bárba, tiszta feketében. Sosem láttam még ilyennek. Fekete nadrág, tornacipő, fekete póló. Istenem, szegény annyira szomorúnak nézett ki, mint aki depressziós. Komolyan. 

Szegényt annyira nagyon sajnáltam. Nem elég, hogy jó ideig köcsög voltam vele, most még a mamája is... :/ Minden összejött most neki. 

- Stella! Ide tudnál jönni kicsit? - kiabált nekem.

- Persze! Mondd, szívem! Figyelj, nagyon sajnálom a mamádat. 

- Igen, tudom. Ebben már a folyosón megbizonyosodtam - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Tudom, hogy most jöttünk még össze, meg minden, de tudod a történteket. Muszáj lesz elutaznom, hogy tisztességes temetést szervezzek anyukámnak. Ennyit megérdemel, ez a minimum.

- Igen, persze, megértem. Menj csak. Hiányozni fogsz, meg minden, de kibírom, mert tudom, hogy miért mész el.

- De, én nem ezt akartam... Azt szerettem volna kérdezni, hogy velem és apával tartanál-e. Tudom, hogy nem hagyod itt szívesen Sarah-t, de hidd el nekem, ő megoldja. Úgyis ismer már sok mindenkit rajtad kívül...

- Daniel, nézd, ezt nem tudom még így hirtelen. Meg kell beszélnem Sarah-val, hogy tényleg itt hagyhatom-e. Mikor indulnátok?

- Apa ma este kiköt nem messze a mi kis városkánktól, és holnap reggel. 

- Húú, szeretnék menni, de nem tudom, Sarah mennyire lesz megértő ez ügyben...