31. rész

Hahó!
Már itt is a 31. rész, az utolsó, amit még nem az új rendszer szerint írtam. A következő rész szerdán lesz fent. Továbbra is nagyon várom a véleményeiteket lent! :)
Jó olvasást!
xxx

Már azt hittem, Andy soha nem hagyja abba a kérdezősködést. Ha azt mondom, 3 órán keresztül kérdezgetett a családomról, barátaimról, élményeimről, stb., lehet, hogy még keveset is mondok. Ő még mondjuk legszívesebben most is cseverészett volna, ha időközben nem érkezik egy telefon, hogy Tom felébredt. Először mind megörültünk, aztán már annyira nem volt jó kedvünk, mert féltünk attól, hogy vajon ki fog most felismerni, és persze, kit kinek tart majd.
Mindenki gyorsan összekapta magát, és elindultunk a kórházba. Két autóval mentünk, Demi a szüleivel az egyikben, én, Danie, Ryan és Molly pedig a Mollyék kocsijában. Az út nem tartott tovább 3 percnél, de senki meg sem szólalt, mindenki nagyon izgult, hogy mi lesz most. A kórházba belépve (mi értünk oda hamarabb, hahah) a kislány mellém lépett, megfogta a kezem (olyan aranyosak az ilyen gyerekek!), és együtt indultunk Tom kórterme felé.
Tom nem tűnt különösebben betegnek, csak a pizsama meg a kötés a fején utalt erre. Az ágyán ült, és egy újságot nézegetett (azt vajon honnan szerezte?!), miközben egy nővérke valami infúziót ellenőrzött. Mikor meglátott minket, azonnal kijött a folyosóra, és megkért minket, hogy egyszerre lehetőleg csak 3 ember menjen be hozzá, mert elég kicsi az a szobácska. Na, ebből óriási kavarodás lett, mert nem tudtunk megegyezni, hogy ki menjen be hozzá, de először végül Danie, Molly és Eva mentek be, mégis csak ők a nagyobb 'rokonok'. Tűkön ülve járkáltunk a folyosón, Andy el volt foglalva Demi szórakoztatásával, én meg azon (is) görcsöltem, hogy tulajdonképpen majdnem egyedül vagyok Ryannel... nagyon régen volt már ilyen.
- Elmondtad már? - kérdezte hirtelen, mire összerázkódtam az ijedtségtől. - Jaj, bocsi, nem akartalak megijeszteni.
- Nem, semmi gond, csak elgondolkodtam. Nem, megzavartak - néztem Andyék felé, akik épp Csapd le csacsit játszottak. - Te?
- Nem, én sem. Pontosabban az elejéig eljutottam.
- Az mit jelent, hogy az elejéig?
- Elmondtam, hogy anyukáink milyen jóban voltak régen, de, hogy minket mi köt össze, még nem. Minket is 'megzavartak'. Már ha érted...
- Igen, igen... Valahogy nekem nincs szívem elmondani. Pontosabban nem hogy nincs szívem, de ha szóba jön ez a téma, összeszorul a szívem, és nem vagyok képes ép ésszel gondolkozni, sírógörcs jön rám a sok szép emlék hatására.... És ahhhj, Ryan, nem is tudod, mennyire hiányoztatok! - mosolyogtam, és választ már nem kaptam, mert kijött az első csoport. - Daniiiie, Molly, Eva, mondjatok már valamit! Mi volt? Tudja már, hogy kik vagytok? Felismert? Hogy van? Hahóóó! - türelmetlenkedtem.
- A körülményekhez képest nem tűnik olyan rossznak a helyzet, mint ahogy Daniel telefonja után vártam - kezdte Eva.
- Szerintem egész jól van. Stella, a nevünket tudta. Bár azt nem, hogy hogy került ide, meg, hogy melyikőnk kicsodája, de tudta, hogy én Daniel vagyok, hogy ő Molly, meg Eva-t is felismerte. Akartok bemenni?
- Naná! - válaszoltam. - Jön még valaki?
- Én megyek! - mondta Ryan.
- Én is mehetek? Lécciii! Már nagyon hiányzik Tom bácsi! - nyivákolt Demi, de még így is olyan tündér volt, hogy csak na.. :)
- Gyere, futás, már biztos fáradt Tom bácsi, de még kicsit bemegyünk, jó? - vigyorogtam Dem felé, és berontottunk. - Tom! Szia! Hogy vagy?
- Kislányom! Kisfiam! Sziasztok gyermekeim! Jól vagyok, de nem értem ezt a nagy felhajtást. Mindenesetre örülök, hogy végre ti jöttetek be.
- Hogy-hogy mi jöttünk...? - nézett rá Ryan.
- Hát ti! De ki volt ez a sok ember itt az előbb? Annyira ismerősnek tűntek, de nem tudom, honnan. És ki ez az aranyos kislány? - akarta megsimítani Demi fejét, de nem jött össze, mert a kislány elkezdett sírni.
- Tom bácsi! Nem ismersz meg? Ne már! Hát azt mondtad, én vagyok a legkedvencebb unokahúgod! Tom bácsi, haragszom rád! Miért nem ismersz fel? Brühühü!!! - rohant ki a kislány az anyukájához. Szegénykém, kicsi még ehhez, hogy megértse, és ahhh, annyira sajnálom! De várjunk csak! Mi az, hogy kisfiam, és kislányom? MI????