blogovin...

Sziasztok!
újabb bejegyzés a blogovinról.
Kövessétek blogovinon A hajót:
<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8910433/?claim=eevfmjeen7f">Follow my blog with Bloglovin</a>
xxx
p.s.: nem jött még megjegyzés, szóval nincs új rész. :( sorry. 

19. rész

Sziasztok!
Megérkeztem, itt vagyok. Nagyon jól éreztem magam. Próbáltalak titeket nem megvárakoztatni, csak közbejött egy újabb utazás, de megpróbáltam elfogadható részt írni! :)
Sosem kértem még ilyet, de szeretném tudni, hogy van-e értelme a blogomnak, ezért a következő bejegyzést 2-3 hozzászólás UTÁN tervezem...Ezek moderálásra várnak, de igyekszem őket minél hamarabb kitenni, szóval ne ijedjetek meg, ha rögtön nem lesz látható a bejegyzés alatt...Nagyon köszönöm!
Élvezzétek az új bejegyzést!
xxx

16 óra múlt nem sokkal. Jaaaj, hála a jó égnek, ma már csak fél órát kell dolgoznom...Valahogy most a bár sem pörög annyira. Azt hiszem, itt az ideje, hogy megkérdezzem Sarah-t, hogy mit szólna, ha most én...izé...szóval lelépnék Dan-nel.
Óvatosan közelítettem felé, miközben az utolsó gondolataimat rendeztem. 'Nem lesz egyszerű menet' - gondoltam.
- Sarah....
- Tessék?
- Na jó, ez kínos lesz, de....Szóval, izé... Mit szólnál hozzá, ha én most...szóval..na.
- Stella...mitől félsz ennyire? - csodálkozott.
- Na jó, kimondom kerek perec, aztán majd meglátjuk. Daniel megkért, hogy kísérjem el...megszervezni az anyukája temetését. Nagyon haragudnál, ha itt hagynánk? - sandítottam arra a szemem sarkából. Nagyon féltem a reakciótól.
- Oké, megpróbálok nem kiakadni, és jó barátnő lenni. Menjetek csak. De csak egy feltétellel!
- Jajjj, annyira imádlak, te vagy a legjobb barátnő a világon! De mi az a feltétel?
- Ha megígéred, hogy minden nap beszélünk. Egyébként meddig is maradtok? - nézett bociszemeivel.
- Fúúú, fogalmam sincs, Dan még nem említette. De gondolom, úgy 4-5 napot.
- Rendben. És mikor indultok?
- Holnap reggel.
- Máris???
- Igen - néztem szomorúan. Nem mintha eddig nem lettem volna szomorú az anyuka miatt, de így hirtelen nekem is sok lett. Itt hagyom a legjobb barátnőmet, úgy, hogy el sem tudok tőle búcsúzni rendesen, és csak majd' egy hét múlva jövök vissza. Lelkiismeretfurdalás vett birtokába. De Daniel nélkül sem bírnám ki. Ajjj, rohadt élet. Mért kell mindennek ilyen nehéznek lennie?!
Gondolatmenetemből egy szem előtti integetés ébresztett fel.
- Hahó, Stella! Itt vagy még? Föld hívja Stella-t!
- Ja, bocsi, elgondolkodtam.
- Vettem észre. Egyébként ne szomorkodj, kibírom.Most viszont húzás akkor pakolni!
- De még hivatalosan munkaidő van! - néztem nagyot.
- Kétlem, hogy Tom-nak pont most lenne ideje azután leskelődni, hogy 10 perccel hamarabb leléptél. Menj már, semmi forgalom nincs, egyedül is megoldom - eresztett meg egy mosolyt.
- Ajj, Sarah, annyira szeretlek! - mosolyogtam rá vissza majd elindultam pakolni.
Kicsit szerencsétlenül néztem az óriási utazótáskámra meg a ruháimra. Nem tudtam, mit pakoljak. Jó idő lesz? Eső? Szóval, hát, a fél szekrényem odapakoltam. Még jó, hogy ekkora a táskám. A temetésre természetesen hideg-meleg fekete ruhát pakoltam. Fél órán belül Sarah is jött segíteni. Daniel egy óra múlva kopogott (nem értem, minek kopog mindig, hiszen itt lakik...bár a múltkori eset után megértem). Kisírt szemekkel (!) nézett a nagyvilágra.
- Daniel...Én..őszintén sajnálom, ami történt. Tényleg.
- Köszönöm, Sarah. Stella, te pakolsz?!
- Igen, mert nekem van a legjobb barátnőm a világon, és nem haragszik, hogy lelépek! - küldtem mosolyt felé.
Újabb kopogást hallottunk. Tom volt az.
- Tessééék! Á, szia, Tom! - köszöntem kedvesen.
- Sziasztok! Daniel...készen vagy?
- Igen, apa...De még egyébként is van egy egész éjjelünk az indulásig..
- Erről akartam beszélni....Stella, te is készen állsz?
- Igen.
- Akkor...mit szólnátok hozzá, ha már most elindulnánk?
Tátott szájjal meredtem rá....

xxx

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy nem hoztam új részt, de a hétvégén is elfoglalt voltam (keresztanya lettem...:)), és ma pedig 10 napra elutazunk... Szóval valószínűleg nem tudok új részt hozni, de már készülőben van a következő... Ha lesz wifi a szállásunkon, megpróbálok időt szakítani rá, és befejezem! :)
További szép nyarat, aki pedig most tart valamelyik régebbi résznél, jó olvasgatást! :)
xxx
moncsii

18. rész

Itt a következő rész, remélem nem haragszotok meg, hogy kicsit 'depis' hangulatú lett! :) xxx

- Mi?? Milyen rossz hír? - ijedt meg Dan, és, ami azt illeti, én is. - Apa, szólalj már meg, mondj már valamit! 

- Fiam... Jobb, ha leülsz.

- Mivaaaaan??? - ordította idegesen.

- Nézd. Ezt nehéz lesz neked elmondanom, de...

- Mi de?!
- Daniel! Édesanyád....Édesanyád....nos...hogy is mondjam...

- APA!!!

- Sajnos elvesztettük őt - könnybe lábadt Tom szeme, Daniel az ájulás határán ácsorgott mellettem, én pedig próbáltam visszafogni magam, de nem sikerült, szóval bőgtem. Ő pedig csak szó nélkül bámulta a földet. 

- Mi történt? - jött ki Sarah a folyosóra. Hát, ő legalább boldognak tűnt. Farmerszoknyát viselt sárga pántos felsővel és saruval. Ezek szerint ő nem fázott. Mindegy.

- Gyere, menjünk vissza, majd elmondom a szobában... - tereltem vissza, hogy Danielék kettesben lehessenek az édesapjával, és nyugodtan meg tudják beszélni, hogy mi történt. 

Fél 9 előtt pár perccel dolgozni indultunk. Tom és Dan még mindig beszélgettek (gondolom), szóval kettesben voltam Sarah-val. Ami, mondjuk nem gond, hiszen nem a fojtsuk-meg-egymást-kapcsolat elvét követem...:)

Daniel 10 óra körül robogott be a bárba, tiszta feketében. Sosem láttam még ilyennek. Fekete nadrág, tornacipő, fekete póló. Istenem, szegény annyira szomorúnak nézett ki, mint aki depressziós. Komolyan. 

Szegényt annyira nagyon sajnáltam. Nem elég, hogy jó ideig köcsög voltam vele, most még a mamája is... :/ Minden összejött most neki. 

- Stella! Ide tudnál jönni kicsit? - kiabált nekem.

- Persze! Mondd, szívem! Figyelj, nagyon sajnálom a mamádat. 

- Igen, tudom. Ebben már a folyosón megbizonyosodtam - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Tudom, hogy most jöttünk még össze, meg minden, de tudod a történteket. Muszáj lesz elutaznom, hogy tisztességes temetést szervezzek anyukámnak. Ennyit megérdemel, ez a minimum.

- Igen, persze, megértem. Menj csak. Hiányozni fogsz, meg minden, de kibírom, mert tudom, hogy miért mész el.

- De, én nem ezt akartam... Azt szerettem volna kérdezni, hogy velem és apával tartanál-e. Tudom, hogy nem hagyod itt szívesen Sarah-t, de hidd el nekem, ő megoldja. Úgyis ismer már sok mindenkit rajtad kívül...

- Daniel, nézd, ezt nem tudom még így hirtelen. Meg kell beszélnem Sarah-val, hogy tényleg itt hagyhatom-e. Mikor indulnátok?

- Apa ma este kiköt nem messze a mi kis városkánktól, és holnap reggel. 

- Húú, szeretnék menni, de nem tudom, Sarah mennyire lesz megértő ez ügyben...

Bloggerek, blogolvasók!

Sziasztok!
Ez most nem új rész lesz, hanem egy mindenkinek fontos infó!
Itt igazából mindent el tudtok olvasni:
http://klariitoth.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos.html
Örülnék, ha feliratkoznátok! :)
A hajó pedig itt található! :)
Iratkozzatok fel ide, és persze, never look back-re is!:)
Előre is nagyon köszönöm, és a következő bejegyzés vagy ma, vagy holnap lesz! :*

17. rész

Sziasztok!

Így nyár felé kicsit lemaradtam a bejegyzésekkel, de igyekszem pótolni! :) 

Ez a rész egy picit fura lesz, és hosszú, de remélem tetszeni fog!! :)

A bárban kb. fél órát ücsöröghettünk, mert bejött Dan apja és szépen kitessékelt minket, mert ugye Danielnek dolgoznia kellett.. : ( Már fel sem jött a szobába, egyből lent maradt váltani a srácokat. Mi Sarah-val a szobába igyekeztünk. Meg is érkeztünk, majd úgy döntöttünk, zenés estét tartunk. Ez mindig fura, mert én a pop zenét szeretem, Sarah meg az ilyen hörgős izéket, mint pl. a KoRn. Ebben ő Danielre hasonlít, de nem érdekel. Igazából van egy együttes, amit mindketten meghallgatunk, ami nem más, mint az 1D, de soha nem fogunk letenni arról, hogy megszerettessük egymással a magunk zenéit. Ez van. Addig sem unatkozunk, és általában jókat röhögünk egymás idióta szövegein a 'megszerettetés' közben. :D

Tulajdonképpen csak kidőltünk, észre sem vettem, mikor elaludtam. Mondjuk, fura érzés volt, mikor éjjel valaki belém rúgott. Nos, a szőnyegen aludtam el, és mikor Daniel megérkezett, ésszerűen arra gondolt, hogy az ágyamban alszom. Hát, tévedett. A szőnyegen terültem el, Sarah meg az asztalon (?). Fogalmam sincs, hogy került oda. XD Mindegy, mikor felsikoltottam a rúgás hatására, ő is felébredt, így felkászálódtunk az ágyba. Ami mármost érdekes volt, és egyben aranyos is, mert Sarah és Dan is szégyenlősen-szerényen nézelődött körbe. Először nem értettem, mire ez a nagy felhajtás, aztán rájöttem: Sarah arra gondolt, hogy mivel mi már 'összetartozunk', így talán Daniel szeretne velem aludni. Én mosolyogtam egyet, de mivel úgy gondoltam, hogy erre még nem állok készen, megszólaltam:

- Sarah, nem jössz? Vagy inkább az asztalon folytatod az alvást? - nevettem fel.

- Nem, dehogy. - röhögte el magát, én pedig bátorító mosolyt küldtem Daniel felé. 

Reggel bármilyen fura is, az ágyon ébredtem, mint minden normális ember. :D Mivel reggel kicsit hűvösnek tűnt az idő, egy mintás testnadrágot választottam. Felkaptam egy fehér nyakban megköthető felsőt, szürke balerinacipőt és kész is voltam. 

Miközben a hajamat akartam egy copfba fogni, valaki átölelt hátulról. Vagyis ez annyira nem 'valaki' volt, hanem Dan. :)

- Ma is gyönyörű vagy - mosolygott rám a tükörben.

- Ma is aranyos vagy - nyomtam puszit az arcára.

- Van egy meglepim! - nézett rám csillogó szemekkel.

- És mi? 

- Aki kíváncsi, hamar megöregszik.

- Nem baj. Én nem vagyok kíváncsi, csak sok dolog érdekel - nevettem fel.

- Nagyon vicces. Na jó, annyit elárulok, hogy megtudtam, hogy imádod a tejberizset....

- Úúú, csináltál nekem tejberizset? - lepődtem meg.

- Lehetséges.. - mosolyodott el, majd megcsókolt.

- Jó reggelt, galambocskák - köszönt Sarah.

- Sziaaa! Képzeld, Dan csinált nekem tejberizset! - újságoltam el a jó hírt.

- Aha, persze, jó. 

- Semmi lelkesedés? 

- Amikor a barátnőm pasija reggel 6kor kelt fel, hogy mi a barátnőm kedvenc kajája, akkor, nem, semmi lelkesedés - nézett Dan-re, majd elnevettem magam.

- Akkor menjünk, együnk! - kaptam fel a táskámat, amit még Los Angeles-ből kaptam.

- Reggelire? - nézett rám a fiúm ( :333 ).

- Persze!

- Fura vagy te... Sarah, meghívhatlak? - nézett a barátnőmre, majd intett, hogy mindjárt jön utánunk.

A folyosóra kilépve Tomba botlottunk.

- Jó reggelt, apa! - köszönt Dan.

- Jó reggelt, fiatalok! Daniel, van egy rossz hírem.... 

16. rész

Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a blogom. :) 
Az eddigi legextrémebb megjelenítések például Brazília, Portugália, Oroszország, Egyiptom, Malajzia, Pakisztán, de rendszeres olvasóim vannak az Egyesült Államokból is..:) #szeretlektiteket<3

A nagy békülésben viszont elfeledkeztünk arról, hogy dolgoznunk is kell(ene). 8 óra 10-kor kopogott be Daniel, hogy esetleg nem szeretnénk-e készülni. Mi nem értettük, hogy hova. Aztán leesett, hogy, mondjuk, dolgozni. Rohanás az életem.. =D
Egyébként kénytelenek voltunk átöltözni mind a ketten.. mert a sok sírás izzaszt, nem tudom, ki vette már észre. Én igen. :)
Felkaptam egy piros nadrágot, egy CocaCola-s felsőt, amit nem rég nyertem (tökre tetszik), piros Converse-t (, mert még én sem vagyok olyan bevállalós, hogy magassarkúban pincérkedjek), meg a nem rég beszerzett piros RayBan-emet, amiket egyébként megszállottan gyűjtök.

Sarah is átöltözött: zöld shortot és egy bajuszos pólót viselt, egyszerű fehér flip-floppal és némi szemspirállal.

 Vidáman indultunk dolgozni. Még csak 3 napja voltunk itt, mégis mennyi minden történt! Veszekedés, kibékülés, szerelem, háború. Bár minden jó, ha a vége jó... ;)

Ilyen is ritkán történik az életemben, de kivételesen semmi különös nem történt ezután. Ugyanúgy fél ötig dolgoztunk, mint eddig. Utána felmentünk a szobába, Daniel pedig 3 tál popcorn kíséretében várt minket. Ez csak egyet jelenthetett: filmet nézünk! Bár én már láttam (nem is egyszer), mégis az egyik kedvenc filmemet választottuk, a Pitch Perfect-et (Tökéletes hang). Imádtam! Anna Kendrick az egyik kedvenc színésznőm is.. :) És a Cup Song.. Nem tudom elmondani, mennyire.. mennyire váááááá! *-* Nem elég, hogy ennyire szeretem ezt a filmet, egyik oldalamon a legjobb barátnőmmel, másik oldalamon meg a pasimmal ( :3 ) még élvezetesebb volt.. ;)

Még kicsit lenéztünk a bárba, ahol halkan szólt egy Taylor Swift szám, és ittunk egy-egy jégkását. Eddigi egyik legjobb délutánom volt! ♥