14. rész

Még legalább két órát beszélgettünk... mindenről. Megbeszéltük a Sarah-dolgot, és úgy egyáltalán egy általános igazi "összeismerkedést" tartottunk. Mert bármennyire is furcsa, már két órája jártunk, és még szinte semmit nem tudtunk egymásról. Megtudtam, hogy Dan a hörgős zenéket szereti, mint például a System of a Down vagy a KoRn. Ő megtudta, hogy én a popzenéket imádom, mint például Taylor Swift vagy Selena Gomez. Megismerkedtünk egymás kedvenc könyveivel, hobbijaival... Tényleg, Daniel focizik... *o* Igen, ő is foci-fan, ezért gondoltam megkérdezem, hogy melyik a kedvenc csapata... Nem kellett volna. :D Madridista... Mivel az életemben gyakran vannak rossz filmszerű pillanatok, itt kijelentettem, hogy Barca-s vagyok... És itt kezdtünk el veszekedni, hogy melyik csapat a jobb. Legalább elvoltunk, és az is kiderült, hogy elég sok közös van bennünk, ergo van témánk. Annyira szeretem. <3

- Stella... Szerintem meg kellene beszélnünk ezt a dolgot Sarah-val... Talán kevésbé haragszik meg, hogyha mi mondjuk el neki nyíltan, mintha egy pletykából hallaná meg. 

- Igazad van. Csak kicsit fel kell készülnünk a dühkitörésére.. Rosszul kezeli az ilyen helyzeteket. 

- Oké. Figyelj. Most akkor megbeszéljük, hogy mit mondunk neki, persze mindenből az igazat. Aztán amikor úgy érzed, hogy mehetünk, akkor megyünk. Megfelel? - mosolygott rám. 

- Persze. Szóval. Szerintem legyen úgy, hogy bemegyünk a szobánkba. Beszélgetést indítunk, hogy valamit el kell mondanunk  neki. Szerintem ebből már sejteni fogja, hogy miről lesz szó, de nekünk mégis higgadtan mindent el kell neki mesélnünk. Percről percre... Vízbelökéstől vattacukorig. Lazán - legalábbis úgy, mintha nem félnénk a kérdésektől - kell válaszolnunk mindenre, nehogy megsejtse, hogy nem igazán van ínyünkre ez a beszélgetés, és nem csak azért kezdeményeztünk, hogy ne lökjön még egyszer a vízbe.. egyikőnket se - nevettem fel. - Oké?

- Oké - ölelt át a pasim. [Wow, de jó ezt leírni... Daniel a pasim...váá]

- Elmegyek, kicsit megmosdom, rendbe szedem magam, és indulhatunk is - nyomtam puszit az arcára.

- Rendben, szólj ha kész vagy. Addig én kicsit rendet teszek a fejemben... és megpróbálok felkészülni a barátnőd gyilkos pillantásaira - nézett rám félve, majd felnevetett.

- Csak bele ne halj a "gyilkos pillantásokba" - mondtam gúnyosan. - Egyébként, már csak a volt barátnőm... Bár ha képes lesz ép ésszel felfogni, hogy Te az enyém vagy (amit egyébként überjó kimondani), akkor talán megbocsátok neki - gondolkodtam hangosan.

- Rendben, csak menj már! - mosolygott, majd felemelt és bevitt a fürdőszobába, letett a mosdókagyló elé, és készített rólunk egy képet. - Ha elmondtuk Sarah-nak, az lesz az első dolgom, hogy átváltom az állapotom a Facebook-on "kapcsolatban"-ra, és feltöltöm ezt a képet profilképnek - nyomott egy gyors puszit a hajamba, majd elindult kifelé. Én bezártam az ajtót, rendbe szedtem a fejem (tényleg, úgy néztem ki, mint aki egy hónapja nem látott fésűt... nem is értem Daniel hogy bírhatja ezt rajtam... mindegy), megmostam az arcom, megigazítottam a sminkemet (ilyenkor jó szájfényt és szempillaspirált tartani a zsebedben..), elszaladtam a mosdóra és kiléptem.

- Hű, de csini lettél! - mutatta fel a hüvelykujját. - Mehetünk?

- Igen - néztem rá a szemem sarkából... kicsit félve.....