Kiléptünk a folyosóra... kézen fogva. C : Dan annyira aranyos volt, nem igazán tudta, hogy kezdeményezzen, és csak próbálkozott, de azért segítettem neki, és végül sikeresen elindultunk... kézen fogva. Átkozott szóismétlés.. :D
Pár lépést megtéve Tom-ba botlottunk. Szerintem az egekig pirultam. Tom csak mosolygott, majd megszólalt:
- Örülök annak, amit látok! Tudod te, hogy Daniel mennyit mesélt nekem arról, hogy nem tudja, mit tegyen? - nézett rám.
- Ne haragudj, Tom, ígérem, a fiadhoz méltóan bánok majd vele - vigyorogtam.
- Remélem is! - ment tovább.
A szobába belépve Sarah-t tévét nézve találtuk. Úgy nézett ránk, mintha ezzel is szívességet tenne nekünk.
- Szia, Sarah. Megbeszélhetnénk valamit? - néztem rá, félve a reakciótól.
- Ha arról van szó, hogy összejöttetek Daniellel, akkor közlöm, hogy nem vagyok kíváncsi a részletekre, és sejtettem, hogy ez lesz.
- Hű, te tényleg gondolatolvasó vagy - csodálkozott Dan.
- Figyelj, kérlek ne haragudj rám ezért. Ez most így jött össze. És nem lehetsz velem fasírtban azért, mert szeretem Őt. Biztosan neked is találunk párt....
- Te kérlek ne oktass ki engem a párválasztással kapcsolatban, ok? Nem érdekelsz te, nem érdekel a barátod, és nem érdekel a hülye kapcsolatod. Engem az érdekel, hogy hova lett az a lány, akit annyira szerettem, mikor megismertem - nézett a szemembe, nekem pedig kezdett kínos lenni ez az egész. Talán tényleg én vagyok a hibás, hogy összevesztünk?!
- Csajok, akkor én kimegyek addig apámhoz. Jobb, ha ezt ketten beszélitek meg - nyomott egy puszit az arcomra, és kiviharzott.
- Stella, én nem haragszom Rád igazából. Kicsit rosszul esik ez az egész, ami közted és Daniel között van, de túlélem. Csak annyit magyarázz meg nekem, hogy mire volt jó ez az egész közjáték, hogy te így nem szereted Őt, meg úgy nem fogsz összejönni vele?
- Sarah. Én is szeretném, ha nem haragudnál. Ez pedig nem egy kis "közjáték" volt a szavaiddal élve, hanem én sem tudtam, hogy mi zajlik le éppen bennem. Nem értettem. Nem tudtam, hogy mit érzek. Irántad, Daniel iránt, és az egész életem iránt. Kérlek bocsáss meg érte. Nem szándékosan akartam veled kicseszni, vagy ilyesmi. Egyszerűen így jött össze.
- Én már elmondta, és továbbra is fenntartom, hogy nem haragszom. Próbállak megérteni, és jobb barát lenni.
- Akkor kibékülünk? - mosolyogtam kissé könnyes szemmel.
- Persze, te idióta! - nevettünk fel, majd megöleltük egymást. (.....) C :
Pár lépést megtéve Tom-ba botlottunk. Szerintem az egekig pirultam. Tom csak mosolygott, majd megszólalt:
- Örülök annak, amit látok! Tudod te, hogy Daniel mennyit mesélt nekem arról, hogy nem tudja, mit tegyen? - nézett rám.
- Ne haragudj, Tom, ígérem, a fiadhoz méltóan bánok majd vele - vigyorogtam.
- Remélem is! - ment tovább.
A szobába belépve Sarah-t tévét nézve találtuk. Úgy nézett ránk, mintha ezzel is szívességet tenne nekünk.
- Szia, Sarah. Megbeszélhetnénk valamit? - néztem rá, félve a reakciótól.
- Ha arról van szó, hogy összejöttetek Daniellel, akkor közlöm, hogy nem vagyok kíváncsi a részletekre, és sejtettem, hogy ez lesz.
- Hű, te tényleg gondolatolvasó vagy - csodálkozott Dan.
- Figyelj, kérlek ne haragudj rám ezért. Ez most így jött össze. És nem lehetsz velem fasírtban azért, mert szeretem Őt. Biztosan neked is találunk párt....
- Te kérlek ne oktass ki engem a párválasztással kapcsolatban, ok? Nem érdekelsz te, nem érdekel a barátod, és nem érdekel a hülye kapcsolatod. Engem az érdekel, hogy hova lett az a lány, akit annyira szerettem, mikor megismertem - nézett a szemembe, nekem pedig kezdett kínos lenni ez az egész. Talán tényleg én vagyok a hibás, hogy összevesztünk?!
- Csajok, akkor én kimegyek addig apámhoz. Jobb, ha ezt ketten beszélitek meg - nyomott egy puszit az arcomra, és kiviharzott.
- Stella, én nem haragszom Rád igazából. Kicsit rosszul esik ez az egész, ami közted és Daniel között van, de túlélem. Csak annyit magyarázz meg nekem, hogy mire volt jó ez az egész közjáték, hogy te így nem szereted Őt, meg úgy nem fogsz összejönni vele?
- Sarah. Én is szeretném, ha nem haragudnál. Ez pedig nem egy kis "közjáték" volt a szavaiddal élve, hanem én sem tudtam, hogy mi zajlik le éppen bennem. Nem értettem. Nem tudtam, hogy mit érzek. Irántad, Daniel iránt, és az egész életem iránt. Kérlek bocsáss meg érte. Nem szándékosan akartam veled kicseszni, vagy ilyesmi. Egyszerűen így jött össze.
- Én már elmondta, és továbbra is fenntartom, hogy nem haragszom. Próbállak megérteni, és jobb barát lenni.
- Akkor kibékülünk? - mosolyogtam kissé könnyes szemmel.
- Persze, te idióta! - nevettünk fel, majd megöleltük egymást. (.....) C :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha már végigolvastátok a részt, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! Kérlek írjátok ide le! Köszönök mindent, hideget-meleget! ♥