34. rész

Ahoj mindenki! :)

Köszönöm a statisztikákból megtudottakat, átléptük a 2500 megjelenítést... igazán köszönöm <3

Szerda lévén, itt az új rész.. Élvezzétek :)

xxx

Mikor 'hazaértünk' (már ha nevezhetek egy ilyen helyet hazának...), leültünk a nappaliba. Dan a kanapén foglalt helyet, és maga mellé húzott, majd felém fordult. Nem tudom, miért, de nekem különleges hangulatot idézett elő az egész. Kettecskén, meghitten, bizalmasan. 

- Nagyon haragszol Molly-ra?

- Kicsit. Bizonyos szinten megértem, hogy így jön ki rajta a feszültség, na de azért nem az én fejemet kell leordítani. És ezek szerint gondolom nem is volt alaptalan, ha ez jött ki belőle. Szerintem tényleg így gondolja.

- Dehogy gondolja így, Stella!
- Danie, ne beszélj csacsiságokat. Ha esetleg neked mondott is olyat, hogy kedvel, ilyesmi, szerintem csak azért tette, hogy jobb kedved legyen...

- Ki ismeri jobban? Az én ikertestvérem. Biztos, hogy nem mondana rád semmi rosszat józan állapotban.

- Molly-t te. Én viszont Ryan-t, és a pillantásából megértettem, hogy ő tudja, hogy Molly tényleg csak egy senkinek tart.

- És ha tényleg így van? Én akkor is szeretlek...

- Én is, nagyon... De ez így nem mehet tovább.

- Hé, hé, hé, álljunk csak meg egy pillanatra. Szóval hogy is van ez a Ryan-Stella sztori? Nem menekülsz előlem... Most már nagyon kíváncsi vagyok.

- Daaaan... Nem lehetne ezt máskor? Nagyon fáradt vagyok, én nem vállalok be még egy ekkora 'megpróbáltatást'.

- Oké. De egyezzünk meg. Este mindenképp elmondod, ha esik, ha fúj, ha beszakad a föld...

- Jó, nem kell folytatnod, megértettem. Akkor lepihenhetek?

- Persze. Menj nyugodtan, én is megyek mindjárt.

Bólintottam, majd fölballagtam Daniel szobájába. Gyorsan átvettem a pizsim, és befeküdtem az ágyba. Már nem hallottam, mikor Daniel feljött, szerinte már réges-régen legszebb álmaim szigetén jártam. 

Arra természetesen miért is ne ébredtem volna fel, hogy Ryan és Molly hevesen vitázva csapják be az ajtót?

Valami ilyesmi volt:

- De Molly, mit nem értesz meg azon, hogy Stella semmi rosszat nem tett ellened? 

- Ellenem nem. De hiába tagadod, tudom, hogy több volt köztetek, mint ez az anyukád-anyukája dolog. 

- Hányszor magyarázzam még el neked? Semmi nem történt. 

- Egyszer sem.

Elmondta neki. Na de egy kórházban? És ennyi idő alatt? Most vagy én aludtam ilyen sokat, és már ennyi idő eltelt, vagy.... izé. Nem tudom megérteni a férfiakat. Az egyetlen nyugtató az volt, hogy mikor a másik oldalamra fordultam, Dan békésen szunyókált mellettem. Éreztem, ahogy veszi a levegőt, ahogy szuszog, láttam, hogy ő is totál fáradt lehetett már. Közelebb akartam hozzá bújni, de ekkor ő kinyitotta a szemét és átkarolt. Valami olyasmit suttogott, hogy 'Aludj nyugodtan, mert szeretlek'... <3