Bloggerek, blogolvasók!

Sziasztok!
Ez most nem új rész lesz, hanem egy mindenkinek fontos infó!
Itt igazából mindent el tudtok olvasni:
http://klariitoth.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos.html
Örülnék, ha feliratkoznátok! :)
A hajó pedig itt található! :)
Iratkozzatok fel ide, és persze, never look back-re is!:)
Előre is nagyon köszönöm, és a következő bejegyzés vagy ma, vagy holnap lesz! :*

17. rész

Sziasztok!

Így nyár felé kicsit lemaradtam a bejegyzésekkel, de igyekszem pótolni! :) 

Ez a rész egy picit fura lesz, és hosszú, de remélem tetszeni fog!! :)

A bárban kb. fél órát ücsöröghettünk, mert bejött Dan apja és szépen kitessékelt minket, mert ugye Danielnek dolgoznia kellett.. : ( Már fel sem jött a szobába, egyből lent maradt váltani a srácokat. Mi Sarah-val a szobába igyekeztünk. Meg is érkeztünk, majd úgy döntöttünk, zenés estét tartunk. Ez mindig fura, mert én a pop zenét szeretem, Sarah meg az ilyen hörgős izéket, mint pl. a KoRn. Ebben ő Danielre hasonlít, de nem érdekel. Igazából van egy együttes, amit mindketten meghallgatunk, ami nem más, mint az 1D, de soha nem fogunk letenni arról, hogy megszerettessük egymással a magunk zenéit. Ez van. Addig sem unatkozunk, és általában jókat röhögünk egymás idióta szövegein a 'megszerettetés' közben. :D

Tulajdonképpen csak kidőltünk, észre sem vettem, mikor elaludtam. Mondjuk, fura érzés volt, mikor éjjel valaki belém rúgott. Nos, a szőnyegen aludtam el, és mikor Daniel megérkezett, ésszerűen arra gondolt, hogy az ágyamban alszom. Hát, tévedett. A szőnyegen terültem el, Sarah meg az asztalon (?). Fogalmam sincs, hogy került oda. XD Mindegy, mikor felsikoltottam a rúgás hatására, ő is felébredt, így felkászálódtunk az ágyba. Ami mármost érdekes volt, és egyben aranyos is, mert Sarah és Dan is szégyenlősen-szerényen nézelődött körbe. Először nem értettem, mire ez a nagy felhajtás, aztán rájöttem: Sarah arra gondolt, hogy mivel mi már 'összetartozunk', így talán Daniel szeretne velem aludni. Én mosolyogtam egyet, de mivel úgy gondoltam, hogy erre még nem állok készen, megszólaltam:

- Sarah, nem jössz? Vagy inkább az asztalon folytatod az alvást? - nevettem fel.

- Nem, dehogy. - röhögte el magát, én pedig bátorító mosolyt küldtem Daniel felé. 

Reggel bármilyen fura is, az ágyon ébredtem, mint minden normális ember. :D Mivel reggel kicsit hűvösnek tűnt az idő, egy mintás testnadrágot választottam. Felkaptam egy fehér nyakban megköthető felsőt, szürke balerinacipőt és kész is voltam. 

Miközben a hajamat akartam egy copfba fogni, valaki átölelt hátulról. Vagyis ez annyira nem 'valaki' volt, hanem Dan. :)

- Ma is gyönyörű vagy - mosolygott rám a tükörben.

- Ma is aranyos vagy - nyomtam puszit az arcára.

- Van egy meglepim! - nézett rám csillogó szemekkel.

- És mi? 

- Aki kíváncsi, hamar megöregszik.

- Nem baj. Én nem vagyok kíváncsi, csak sok dolog érdekel - nevettem fel.

- Nagyon vicces. Na jó, annyit elárulok, hogy megtudtam, hogy imádod a tejberizset....

- Úúú, csináltál nekem tejberizset? - lepődtem meg.

- Lehetséges.. - mosolyodott el, majd megcsókolt.

- Jó reggelt, galambocskák - köszönt Sarah.

- Sziaaa! Képzeld, Dan csinált nekem tejberizset! - újságoltam el a jó hírt.

- Aha, persze, jó. 

- Semmi lelkesedés? 

- Amikor a barátnőm pasija reggel 6kor kelt fel, hogy mi a barátnőm kedvenc kajája, akkor, nem, semmi lelkesedés - nézett Dan-re, majd elnevettem magam.

- Akkor menjünk, együnk! - kaptam fel a táskámat, amit még Los Angeles-ből kaptam.

- Reggelire? - nézett rám a fiúm ( :333 ).

- Persze!

- Fura vagy te... Sarah, meghívhatlak? - nézett a barátnőmre, majd intett, hogy mindjárt jön utánunk.

A folyosóra kilépve Tomba botlottunk.

- Jó reggelt, apa! - köszönt Dan.

- Jó reggelt, fiatalok! Daniel, van egy rossz hírem.... 

16. rész

Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a blogom. :) 
Az eddigi legextrémebb megjelenítések például Brazília, Portugália, Oroszország, Egyiptom, Malajzia, Pakisztán, de rendszeres olvasóim vannak az Egyesült Államokból is..:) #szeretlektiteket<3

A nagy békülésben viszont elfeledkeztünk arról, hogy dolgoznunk is kell(ene). 8 óra 10-kor kopogott be Daniel, hogy esetleg nem szeretnénk-e készülni. Mi nem értettük, hogy hova. Aztán leesett, hogy, mondjuk, dolgozni. Rohanás az életem.. =D
Egyébként kénytelenek voltunk átöltözni mind a ketten.. mert a sok sírás izzaszt, nem tudom, ki vette már észre. Én igen. :)
Felkaptam egy piros nadrágot, egy CocaCola-s felsőt, amit nem rég nyertem (tökre tetszik), piros Converse-t (, mert még én sem vagyok olyan bevállalós, hogy magassarkúban pincérkedjek), meg a nem rég beszerzett piros RayBan-emet, amiket egyébként megszállottan gyűjtök.

Sarah is átöltözött: zöld shortot és egy bajuszos pólót viselt, egyszerű fehér flip-floppal és némi szemspirállal.

 Vidáman indultunk dolgozni. Még csak 3 napja voltunk itt, mégis mennyi minden történt! Veszekedés, kibékülés, szerelem, háború. Bár minden jó, ha a vége jó... ;)

Ilyen is ritkán történik az életemben, de kivételesen semmi különös nem történt ezután. Ugyanúgy fél ötig dolgoztunk, mint eddig. Utána felmentünk a szobába, Daniel pedig 3 tál popcorn kíséretében várt minket. Ez csak egyet jelenthetett: filmet nézünk! Bár én már láttam (nem is egyszer), mégis az egyik kedvenc filmemet választottuk, a Pitch Perfect-et (Tökéletes hang). Imádtam! Anna Kendrick az egyik kedvenc színésznőm is.. :) És a Cup Song.. Nem tudom elmondani, mennyire.. mennyire váááááá! *-* Nem elég, hogy ennyire szeretem ezt a filmet, egyik oldalamon a legjobb barátnőmmel, másik oldalamon meg a pasimmal ( :3 ) még élvezetesebb volt.. ;)

Még kicsit lenéztünk a bárba, ahol halkan szólt egy Taylor Swift szám, és ittunk egy-egy jégkását. Eddigi egyik legjobb délutánom volt! ♥

15. rész

Kiléptünk a folyosóra... kézen fogva. C : Dan annyira aranyos volt, nem igazán tudta, hogy kezdeményezzen, és csak próbálkozott, de azért segítettem neki, és végül sikeresen elindultunk... kézen fogva. Átkozott szóismétlés.. :D
Pár lépést megtéve Tom-ba botlottunk. Szerintem az egekig pirultam. Tom csak mosolygott, majd megszólalt:
- Örülök annak, amit látok! Tudod te, hogy Daniel mennyit mesélt nekem arról, hogy nem tudja, mit tegyen? - nézett rám.
- Ne haragudj, Tom, ígérem, a fiadhoz méltóan bánok majd vele - vigyorogtam.
- Remélem is! - ment tovább.
A szobába belépve Sarah-t tévét nézve találtuk. Úgy nézett ránk, mintha ezzel is szívességet tenne nekünk.
- Szia, Sarah. Megbeszélhetnénk valamit? - néztem rá, félve a reakciótól.
- Ha arról van szó, hogy összejöttetek Daniellel, akkor közlöm, hogy nem vagyok kíváncsi a részletekre, és sejtettem, hogy ez lesz.
- Hű, te tényleg gondolatolvasó vagy - csodálkozott Dan.
- Figyelj, kérlek ne haragudj rám ezért. Ez most így jött össze. És nem lehetsz velem fasírtban azért, mert szeretem Őt. Biztosan neked is találunk párt....
- Te kérlek ne oktass ki engem a párválasztással kapcsolatban, ok? Nem érdekelsz te, nem érdekel a barátod, és nem érdekel a hülye kapcsolatod. Engem az érdekel, hogy hova lett az a lány, akit annyira szerettem, mikor megismertem - nézett a szemembe, nekem pedig kezdett kínos lenni ez az egész. Talán tényleg én vagyok a hibás, hogy összevesztünk?!
- Csajok, akkor én kimegyek addig apámhoz. Jobb, ha ezt ketten beszélitek meg - nyomott egy puszit az arcomra, és kiviharzott.
- Stella, én nem haragszom Rád igazából. Kicsit rosszul esik ez az egész, ami közted és Daniel között van, de túlélem. Csak annyit magyarázz meg nekem, hogy mire volt jó ez az egész közjáték, hogy te így nem szereted Őt, meg úgy nem fogsz összejönni vele?
- Sarah. Én is szeretném, ha nem haragudnál. Ez pedig nem egy kis "közjáték" volt a szavaiddal élve, hanem én sem tudtam, hogy mi zajlik le éppen bennem. Nem értettem. Nem tudtam, hogy mit érzek. Irántad, Daniel iránt, és az egész életem iránt. Kérlek bocsáss meg érte. Nem szándékosan akartam veled kicseszni, vagy ilyesmi. Egyszerűen így jött össze.
- Én már elmondta, és továbbra is fenntartom, hogy nem haragszom. Próbállak megérteni, és jobb barát lenni.
- Akkor kibékülünk? - mosolyogtam kissé könnyes szemmel.
- Persze, te idióta! - nevettünk fel, majd megöleltük egymást. (.....) C :

14. rész

Még legalább két órát beszélgettünk... mindenről. Megbeszéltük a Sarah-dolgot, és úgy egyáltalán egy általános igazi "összeismerkedést" tartottunk. Mert bármennyire is furcsa, már két órája jártunk, és még szinte semmit nem tudtunk egymásról. Megtudtam, hogy Dan a hörgős zenéket szereti, mint például a System of a Down vagy a KoRn. Ő megtudta, hogy én a popzenéket imádom, mint például Taylor Swift vagy Selena Gomez. Megismerkedtünk egymás kedvenc könyveivel, hobbijaival... Tényleg, Daniel focizik... *o* Igen, ő is foci-fan, ezért gondoltam megkérdezem, hogy melyik a kedvenc csapata... Nem kellett volna. :D Madridista... Mivel az életemben gyakran vannak rossz filmszerű pillanatok, itt kijelentettem, hogy Barca-s vagyok... És itt kezdtünk el veszekedni, hogy melyik csapat a jobb. Legalább elvoltunk, és az is kiderült, hogy elég sok közös van bennünk, ergo van témánk. Annyira szeretem. <3

- Stella... Szerintem meg kellene beszélnünk ezt a dolgot Sarah-val... Talán kevésbé haragszik meg, hogyha mi mondjuk el neki nyíltan, mintha egy pletykából hallaná meg. 

- Igazad van. Csak kicsit fel kell készülnünk a dühkitörésére.. Rosszul kezeli az ilyen helyzeteket. 

- Oké. Figyelj. Most akkor megbeszéljük, hogy mit mondunk neki, persze mindenből az igazat. Aztán amikor úgy érzed, hogy mehetünk, akkor megyünk. Megfelel? - mosolygott rám. 

- Persze. Szóval. Szerintem legyen úgy, hogy bemegyünk a szobánkba. Beszélgetést indítunk, hogy valamit el kell mondanunk  neki. Szerintem ebből már sejteni fogja, hogy miről lesz szó, de nekünk mégis higgadtan mindent el kell neki mesélnünk. Percről percre... Vízbelökéstől vattacukorig. Lazán - legalábbis úgy, mintha nem félnénk a kérdésektől - kell válaszolnunk mindenre, nehogy megsejtse, hogy nem igazán van ínyünkre ez a beszélgetés, és nem csak azért kezdeményeztünk, hogy ne lökjön még egyszer a vízbe.. egyikőnket se - nevettem fel. - Oké?

- Oké - ölelt át a pasim. [Wow, de jó ezt leírni... Daniel a pasim...váá]

- Elmegyek, kicsit megmosdom, rendbe szedem magam, és indulhatunk is - nyomtam puszit az arcára.

- Rendben, szólj ha kész vagy. Addig én kicsit rendet teszek a fejemben... és megpróbálok felkészülni a barátnőd gyilkos pillantásaira - nézett rám félve, majd felnevetett.

- Csak bele ne halj a "gyilkos pillantásokba" - mondtam gúnyosan. - Egyébként, már csak a volt barátnőm... Bár ha képes lesz ép ésszel felfogni, hogy Te az enyém vagy (amit egyébként überjó kimondani), akkor talán megbocsátok neki - gondolkodtam hangosan.

- Rendben, csak menj már! - mosolygott, majd felemelt és bevitt a fürdőszobába, letett a mosdókagyló elé, és készített rólunk egy képet. - Ha elmondtuk Sarah-nak, az lesz az első dolgom, hogy átváltom az állapotom a Facebook-on "kapcsolatban"-ra, és feltöltöm ezt a képet profilképnek - nyomott egy gyors puszit a hajamba, majd elindult kifelé. Én bezártam az ajtót, rendbe szedtem a fejem (tényleg, úgy néztem ki, mint aki egy hónapja nem látott fésűt... nem is értem Daniel hogy bírhatja ezt rajtam... mindegy), megmostam az arcom, megigazítottam a sminkemet (ilyenkor jó szájfényt és szempillaspirált tartani a zsebedben..), elszaladtam a mosdóra és kiléptem.

- Hű, de csini lettél! - mutatta fel a hüvelykujját. - Mehetünk?

- Igen - néztem rá a szemem sarkából... kicsit félve.....

13. rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy eddig nem jelentkeztem, csak van az évvégi hajtás (ami most beleszámít a továbbtanulásomba), és még gépem sem volt.. Minden összejött, és emellé még társult egy jó adag lustaság is. :) De itt a következő rész, és ígérem, nemsokára jön a 14. is! Jó olvasgatást! ;)

- Daniel, ez most mire volt jó? - jelentek meg a könnycseppek a szemem sarkában, majd ott hagytam, és leültem a mólóra, a vízbe lógattam a lábam, sírtam.. és mindezt vattacukor nélkül. - Ne kövess, kérlek... csak 10 percet kérek, amíg átgondolok néhány dolgot, utána ígérem, megbeszéljük.
- Rendben. Akkor ha kész vagy, gyere apám szobájába, aztán meglátjuk - értette meg, mire kell nekem az a néhány perc... : C
Szóval ott ültem, és néztem ki a fejemből. Az enyhe sokkból, amit az imént kaptam még nem igazán sikerült felébrednem. Valószínűleg végleg elvesztem a legjobb barátnőmet, a pasi, aki tetszik egy bunkó köcsög disznó, és ha még össze is jönnék vele, nem tudnék a szemébe nézni... Csak aztán rájöttem, hogy nem lehetek ennyire "önző". Nem azért, mert csak magamra gondolok, hanem azért, mert Dan-re nem. Min mehetett azért Ő is keresztül, hogy ezt az egy csókot kicsikarhassa belőlem, mindazért, hogy én ellökjem magamtól?! Na, jó! Gondoltam, erős leszek, és felállok. Elindultam a kapitány szobájába - szerencsére, mert éppen indulni készültek a kis városkából, hogy visszatérjenek a kiinduló helyre, és felvegyék a következő kiránduló csoportot. Daniel az apja ágyán terült el, az ajtónak háttal. Próbáltam lassan és halkan közelíteni hozzá. Nem vette észre, hogy beléptem.
- Daniel... - kezdtem félénken.
- Stella? Azt hittem, nem is fogsz bejönni... Tudom, hogy megsértettelek, és figyelj, egyszerűen nem értem, hogy lehetek ilyen hülye. Nem tudok neked ellenállni. Nem is tudom, miért...
- Figyelj, Dan. Átgondoltam az egész dolgot és...
- Ne. Ne is mondd. Tudom, hogy végleg elvágtam magam nálad. Téged szeretlek, senki mást, de mindent elrontottam ezzel a kis akcióval - ült fel az ágyon, és megláttam, hogy könnyes a szeme. Nincs mese, tényleg igazat mond.
- Épp ellenkezőleg - foglaltam mellette helyet, és... és megcsókoltam. Nem tudom, meddig tarthatott a csókunk, de egy örökkévalóságnak tűnt. Jól esett... és egyáltalán nem bántam meg. - Érted már, hogy én is szeretlek? - mosolyogtam rá.
- Nem tudom felfogni... akkor.. kérdezhetek valamit? - nézett a szemembe.
- Persze.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte Dan.
- Hmm.. fogós kérdés... IGEN! - öleltem magamhoz, majd úgy döntöttem, az ölében kényelmesebb.. :)
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Dan. Csak ne lennél ilyen szamár.. :)

12. rész

Reggel fájó háttal ébredtem, ami nem csoda, hiszen a kanapé nem valami kényelmes. :/
Viszont eldöntöttem, hogy erősnek fogok látszani, és nem foglalkozom Sarah-val. Igen ám, ez eddig oké is lett volna, csak akkor megláttam magam a tükörben: karikás szemek, elfeküdt haj, a takaróm mintája pedig a vállamon. Hogy is mondjam... Nem nyertem volna szépségversenyt. -_-
Mégis, feldobtam egy minimális minket, ami enyhén eltüntette a karikákat és összefogtam a hajam egy copfba a fejem tetejére, majd kontyot formáltam belőle hullámcsatokkal.

Lementem a bárba, a furcsa csak az volt, hogy senki nem volt lent, csak a pincérek és néhány felnőtt iszogatta korai kávéját. Hirtelen az órámra néztem, és elég nagy meglepetés ért: 6.18 volt. Gyorsan ittam egy jegeskávét, majd gondoltam egyet, és, mivel a hajó éppen kikötött, lementem a mólóra, és a tengerbe lógattam a lábam. A parton megláttam egy vattacukrost, és épp cukiért indultam, amikor szembetalálkoztam Daniellel. Nem, nem állt szándékomban megállni, esetleg vele beszélgetni, sőt, köszönni sem akartam, de egyszerűen az utamba állt.

- Mit akarsz? - próbáltam kitérni előle. - Megmondtam már, hogy hagyj engem békén! Jó, tudom, hogy mi a szitu, értem, hogy pártatlan vagy, de ne is próbálj meg velem beszélni, amíg komolyan el nem döntöd, hogy kinek az oldalán állsz, és, hogy mit akarsz tőlem/tőle. 

- Nem tudsz aludni? - reagált a hallottakra. 

- Nem igazán - feleltem. - De nem hallottad, amit az előbb mondtam?

- De hallottam. De csak a harag beszélt belőled, ezért nem mondok rá semmit.

- Pff...

- Én sem tudok aludni. Ilyenkor mindig kijövök a partra sétálni, már amikor tudok. Amikor nem, olyankor a biliárdteremben punnyadok - vallotta be.

 - És ezt miért mondtad most el nekem?!

 - Azért Stella, mert.... mert szeretlek.

 - Na jó, ez már tényleg több a soknál! Hagyj engem békén! - próbáltam neki elmagyarázni, amit gondolok, és egyszerűen otthagyni (nem, a járókelők kicsit sem néztek hülyének, vagy esetleg elmebetegnek... Ááá, nem, dehogy...), de a következő pillanatokban teljesen lefagytam... Nem tudom, hogy történhetett, de Daniel... Daniel egyszerűen megcsókolt. (....)