Én csak sodródtam, sodródtam, és sodródtam. Sarah kárörvendően röhögött a képembe, nekem pedig csak egy "HELP!!!" kiáltásra futotta. Akármerre néztem, vizeket láttam, de segíteni senki nem jött. Vagyis.. egy darabig, amíg eléggé bírtam, addig senki. Egyre fáradtam a nagy hullámokkal szemben, de nem tudtam mit tenni. És... Akkor jött, akár egy rossz romantikus filmben, egy óriási segítség. Ő lett volna az utolsó ember, akire számítok... De tényleg!
Egy sárga mentőcsónakon Tom jelent meg. Már messziről kiabált, hogy ússzak felé, én viszont nagyon későn ismertem meg. Ha tudom, hogy ő az, talán oda sem megyek... Nem akartam beégetni előtte a fiát, szóval nem én akartam neki beszámolni az eseményekről.Tudtam, ha megment, el kell neki mondanom, hogy miért vagyok itt, és, hogyha ezt megtudja, biztosan azt is tudni akarja majd, hogy miért lökött Sarah a vízbe. Kínos, ciki szitu volt, soha többet nem akartam a főnököm szemébe nézni. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy nem mondom el az igazat, hanem pl. azt mondom majd, hogy nézelődtem, és egy szélsugallat hatására estem a vízbe. De sajnos arra is gondolnom kellett, hogyha ezt mondom, hogy nem veszi be a kis mesémet, csak elveszti az eddig szerzett bizalmát irántam, és talán még ki is rúg. De ha az igazat mondom, vagy csak Sarah-t, vagy mindkettőnket megfoszt munkahelyünktől. Sarah-t mindenképp, de ha rájön, miért vesztünk össze, azaz, hogy a vita tárgya Daniel, nekem sem lesz sokáig állásom.
- Stella, hát te meg hogy kerültél ide? - kérdezte Tom, mikor végre sikerült felhúzni a csónakba.
Mindent, ami igaz, elmondtam, részletesen. Biztos voltam benne, hogy ennek még lesznek következményei.
- Örülök, hogy őszintén megosztottad velem a problémáitokat. Köszönöm - próbálta rendezni a gondolatait.
- Igazán nincs mit, főleg, hogy a Te fiad is érintett.
Este értünk vissza a hajóra, ahol egyetlen ember izgult, hogy visszatérünk-e. És ez az ember nem Sarah volt. Daniel. Valószínűleg, először Ő is csak az apjáért izgult, gondoltam. De mikor odaértünk, odafutott hozzánk, én pedig el akartam rejtőzni, legelőször is kitérni az útjából, hogy odajusson az apjához. De akármerre indultam volna, utánam jött. Mikor egy helyben maradtam (végre...), odafutott hozzám, felkapott és megölelt. Olyan érzésem volt, addigra alaposan kifaggatta barátnőmet, és Sarah már egy alapos lecseszésen is túl van......
Egy sárga mentőcsónakon Tom jelent meg. Már messziről kiabált, hogy ússzak felé, én viszont nagyon későn ismertem meg. Ha tudom, hogy ő az, talán oda sem megyek... Nem akartam beégetni előtte a fiát, szóval nem én akartam neki beszámolni az eseményekről.Tudtam, ha megment, el kell neki mondanom, hogy miért vagyok itt, és, hogyha ezt megtudja, biztosan azt is tudni akarja majd, hogy miért lökött Sarah a vízbe. Kínos, ciki szitu volt, soha többet nem akartam a főnököm szemébe nézni. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy nem mondom el az igazat, hanem pl. azt mondom majd, hogy nézelődtem, és egy szélsugallat hatására estem a vízbe. De sajnos arra is gondolnom kellett, hogyha ezt mondom, hogy nem veszi be a kis mesémet, csak elveszti az eddig szerzett bizalmát irántam, és talán még ki is rúg. De ha az igazat mondom, vagy csak Sarah-t, vagy mindkettőnket megfoszt munkahelyünktől. Sarah-t mindenképp, de ha rájön, miért vesztünk össze, azaz, hogy a vita tárgya Daniel, nekem sem lesz sokáig állásom.
- Stella, hát te meg hogy kerültél ide? - kérdezte Tom, mikor végre sikerült felhúzni a csónakba.
Mindent, ami igaz, elmondtam, részletesen. Biztos voltam benne, hogy ennek még lesznek következményei.
- Örülök, hogy őszintén megosztottad velem a problémáitokat. Köszönöm - próbálta rendezni a gondolatait.
- Igazán nincs mit, főleg, hogy a Te fiad is érintett.
Este értünk vissza a hajóra, ahol egyetlen ember izgult, hogy visszatérünk-e. És ez az ember nem Sarah volt. Daniel. Valószínűleg, először Ő is csak az apjáért izgult, gondoltam. De mikor odaértünk, odafutott hozzánk, én pedig el akartam rejtőzni, legelőször is kitérni az útjából, hogy odajusson az apjához. De akármerre indultam volna, utánam jött. Mikor egy helyben maradtam (végre...), odafutott hozzám, felkapott és megölelt. Olyan érzésem volt, addigra alaposan kifaggatta barátnőmet, és Sarah már egy alapos lecseszésen is túl van......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha már végigolvastátok a részt, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! Kérlek írjátok ide le! Köszönök mindent, hideget-meleget! ♥