7. rész

Sziasztok! 
Ne haragudjatok, hogy egy picit elhanyagoltalak titeket, de az elmúlt 3 hét számomra totál K.O. volt! 
És, bár most elvileg a nyelvvizsgára készülök, hoztam nektek egy részt:)

Reggel 6 óra volt. Körülnéztem, és mellettem egy álmatlanul forgolódó Sarah-t, a sarokban pedig egy nagyon fáradt, félálomban levő Daniel-t vettem észre. Mindannyiunkat megviselhették a tegnap este történtek, szóval inkább nem szóltam semmit, csak kisurrantam az ágyból a fürdőszobába, és éppen fogat mosni készültem a pizsimben, mikor lépteket hallottam magam mögött. Azt hittem, csak a folyosóról szűrődik be a zaj, így éppen köptem egyet, amikor a barátnőm ráugrott a hátamra a saját Mickey-egeres felsőjében.

- Auuuuuu, Sarah, te mégis miht művhelsz??? - kiabáltam még mindig fogkrémes szájjal.
- Csak meg akartalak kicsit ijeszteni. Ne izélj már... - röhögött - Upppsz. - ebben a pillanatban törlődött le a vigyor a képéről, és teljesen elsápadt.
- Mi uppssz?? - riadtam meg.
- Vérzik az orrod.
- Szóljál már valakinek... MOST RÖGTÖN!!!!!!! - ordítottam könnyes szemmel. Már tényleg fájt az orrom, nem is kicsit.
- Ok, rohanok - indult ki a fürdőszobából, csak arra nem számolt, hogy egy kómás fejű Daniel-be ütközik.
- Miről maradtam én le az éjjel? Ribiharc? - csodálkozott a vérző orrom láttán, majd odasietett hozzám.
- Sarah, szóljál már a hajóorvosnak, gyorsan, én majd elmesélem Dan-nek, hogy mi történt.
Sarah elszaladt a doktorért, én pedig belekezdtem a történetbe.
- De ennek mi értelme volt? - értelmetlenkedett a srác, mikor Sarah berontott a szobába az orvos társaságában.
- Kérdezd meg tőle - válaszoltam flegmán.
- Jó napot! - köszöntem udvariasan (közben sikerült kiköpnöm - zsepikkel a kezemben - a fogkrémet) - Amint látja, vérzik az orrom. Egy apró baleset volt, de akármit csinálok, nem áll el. Segítene nekem? - néztem a kedves hölgyre.
- Szervusz! Természetesen. Hogy történt?
Elmeséltem (én már csak ilyen mesélős vagyok) neki is, aki jót nevetett a sztorimon, majd valami cseppet rakott vattára és zsepire és igazából nem tudom, hogy mi minden volt az orromban, de megállt az orrvérzésem. Fél óra múlva vehettem ki az orromból a kilógó fehér zsepit-vattát-kendőt-gézt-nemtudommit, majd Sarah ezredszerre is bocsánatot kért.
- Tényleg ne haragudj, nem gondoltam, hogy így fog elsülni!!! Nem akartam ilyet tenni veled, ugye tudod? - nézett rám szomorúan.
- Persze, semmi gond. Nem haragszom - vigyorogtam, merthogy Daniel egész végig mellettem volt, és körülugrált. :)
- Köszii. - könnyebbült meg.
Mikor Daniel elment zuhanyozni, akkor viszont teljesen megváltozott minden. Nem értem, mi történt az én aranyos barátnőmmel, aki az elmúlt 1 órában 23x bocsánatot kért (számoltam, kíváncsi voltam, meddig bírja), de teljesen elszállt az agya... És a fő téma AZ A SRÁC volt.......