9. rész

Nagyon rossz volt. Minden. Akármerre néztem, láttam lelki szemeimmel, ahogy Daniel Sarah-t vigasztalja, ő nem nyugszik meg, majd megcsókolja. Láttam, ahogy boldogak együtt. Őket láttam. Mindenhol. Tulajdonképpen melankóliába sírtam magam. 14.14-kor arra ébredtem, hogy elaludtam. A gáz csak az, hogy 14.30-tól dolgoztunk volna ma. Én pedig karikás, bedagadt szemekkel, pizsiben feküdtem az ágyunkon, és sírtam. Sarah és Daniel pedig valószínűleg valahol vígan eléldegélt világában.
Végül úgy döntöttem, hogy felöltözöm. Hangulatomhoz híven öltöztem:

14.30-ra lementem dolgozni, és érdekes dolgot tapasztaltam: Sarah pizsiben (!), kisírt szemekkel, monoton tempóban, egyhangúan kérdezgeti a vendégektől a rendelést. Nem is akartam tudni, vajon mi történt közte és Dan közt. Talán jobb nem tudni... :( Odamenni nem mertem hozzá, ezért meg akartam várni, míg a mixer odahozza hozzám a kötényemet, és megálltam a korlátnál. Hirtelen felindulásból megláttam egy részt, ahol be lehetett volna ugrani a tengerbe, és kihasználva a kis rést, leültem, és belelógattam a lábam. Hihetetlen jó érzés volt a hullámok ringatózását érezni.... 2 teljes percig. Ekkor történt, amiről életem legsötétebb pontján sem gondoltam volna, hogy igaz lesz. Pedig az volt. Na, szóval elölről. 

Először egy puha valamit éreztem a hátamon, de hirtelen azt hittem, hogy csak a szél az. Tévedtem. Egy narancssárga mentőmellény volt. Először nem is értettem, hogy került oda, vagy, hogy, minek, aztán rájöttem. Sarah egy határozott mozdulattal és egy "Ennyit érdemelsz!" kiáltással lökött a vízbe, de mire feleszméltem, már a víz alatt voltam. Sarah elkezdett csapkodni, majd a víz áramlatától egyre távolodni kezdtem a hajótól. Igaz, hogy tudok úszni, de hullámokkal szemben esélyem sem volt. Én azt hittem, senki nem látta az esetet, és örökre egyedül kell élnem egy kis szigeten (írhatnám, hogy sok macskával, de honnan szedjek egy szigeten macskát?!), ahova kisodornak a hullámok. De hál' Istennek nem így történt.. Vagyis.. hál' Istennek? Lehet, hogy kevésbé éreztem volna magam kellemetlenül egyedül a kis szigetemen.......