11. rész

Próbáltam kiszabadulni Daniel öleléséből, de annyira szorosan tartott, és annyira nem engedett, hogy egyszerűen nem sikerült. Nem tudom, mennyi ideig álltunk így, de hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól. De akkor sem mondanék igazat, ha azt mondom, szívesen álldogáltam volna ott vele órák hosszat. Ajj, a francba, már megint ez a hülye is-is érzés... :/

Mikor végre elengedett és a szemembe nézett, azt láthatta, hogy könnyezem. És nem, nem attól, hogy büdös lett volna, és nem is a meghatottságtól, hogy itt várt rám, és magára hagyta Sarah-t. Azért, mert egyszerűen nem tudtam, mit gondoljak róla. Most akkor én vagy Sarah? Döntse már el! Hahóóó! Amíg én az árral sodródtam, ki tudja, talán kiosztotta. Az is lehet, hogy az ágya szélén ülve vigasztalta, amíg az álszenten magyarázott neki arról, hogy mennyire megbánt mindent. De akkor mit keresett ott velem szemben?! 

- Jól vagy? - próbált kihúzni belőlem pár szót.

- Hát.. - szipogtam - Őszinte legyek, vagy kedves?

 - Őszinte.

- Szarul. Utálom Sarah-t, utállak Téged, utálom magamat. Utálok mindent, ami ezen a hajón történt velem. Amíg nem jöttem ide, minden rendben volt, Sarah-val nyugodtan hülyülhettem. Aztán jöttél te, azzal a kis cuki fejeddel, mélykék szemeddel, a szemedbe hulló hajaddal, a szerelmi vallomásoddal..... És mindent teljesen felfogattál körülöttünk. Nem mondhatom, hogy nem tetszett egy ideig ez a szitu, mert nem lenne igaz. De az k****ra nagy ki*****s volt nekem és Sarah-nak is, hogy csak úgy, szerelmet vallottál, de mindkettőnknek, egyszerre, ugyanabban a pillanatban. Örülök, hogy megismerhettelek. Örültem volna, ha kialakul közöttünk valami, de ezzel a dupla-láv sztorival mindent elrontottál. És egy béna, nyálas filmben most jönne, hogy megcsókolsz, és happy end, de meg ne próbáld! Vagy eldöntöd, hogy mit akarsz, vagy húzzál a p... - kerestem a megfelelő szót. - Palacsintába - találtam meg a nyomdafestéket is tűrő kifejezést, és tovább toporzékoltam bőgve.

- Hű. Oké, erre a kis hisztire inkább nem reagálnék. 

Daniel mégis bepróbálkozott, meg akart csókolni. Én eltoltam magamtól, és a szemébe néztem:

- Anyukáddal szórakozzál, édesem - dobtam levegőpuszit neki, majd hátat fordítottam, és elrohantam a szobánkba. Én már csak ilyen kis rohangálós csajszi vagyok.. :/

Érdekes kis látvány fogadott: Sarah röhögve az ágyon sms-ezett. Azért, reménykedtem benne, hogy legalább egy icipicit megbánja a történteket. De ennek semmi jele nem volt. 

- Csőőőőő. Hát te? Megmentett a szented? - tátott szájjal néztem rá.

- Ki vagy te, és hova tetted az én Sarah-mat? - sírtam el magam, majd bementem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót. 

Nem tudtam, és nem is akartam tudni, kivel sms-ezhetett. Zuhanyzás közben próbáltam rendezni a gondolataimat, de nem igazán sikerült. A fürdőszobából kilépve így szóltam:

- Hmm. Asszem ma a kanapén alszom.......... :'(