28. rész

Sziasztok!
Itt a 28. rész, amihez olyan sok hozzáfűznivalóm nincs is, csak annyi, hogy remélem, nem erre számítottatok... Úgy értem, remélem, nem lett sablonos a történet, bár még nem sok derül ki a mai bejegyzésből :)
Enjoy the new chapter! (mostanában azért írok legalább egy mondatot angolul, mert angolt kellene tanulnom ezzel is a 'nyelvtudásomat' gyarapítom, ami kell a nyelvvizsgához :D)
xxx

Alig néhány centire álltunk egymástól. Szemtől szembe. Nagyon régen láttam már ezt a szempárt... Aminek megvan az oka. Nagyon sajnálom, hogy minden így alakult, és akkor, amikor történtek ezek a dolgok, úgy gondoltam, nem fogok tudni így élni. Nélküle. Nélkülük. Fontos részei voltak a mindennapjaimnak, és egyszer csak vége lett... Aztán már kezdtem kiheverni. És most újra itt áll, előttem, és engem néz. Ahogy egy ikerpár is gyanúsan méreget minket. Áááá. Csak az én életem olyan, mint egy rossz, teljesen nyálas, idióta film?! Váá.
Kínos csend telepedett ránk. Én csak szemeztem vele. Nem tudtam, és nem is akartam hogy reagálni a látványra. Ha kíváncsiak valamire, majd megkérdezik. Éreztem magamon Daniel és Molly hasogató pillantásait. Éreztem, hogy majd' szétesnek a kíváncsiságtól. Kérdően mértek végig mindkettőnket. De ez nem számított. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem.
- Jó, én ezt nem bírom tovább - mondta Daniel, néhány hosszúnak tűnő percecske után. - Ti mégis honnan a francból ismeritek egymást??? Most rendezzek én is olyan jelenetet, mint te az előbb Molly-val kapcsolatban? - nézett rám, mire én elszégyelltem magam. Istenem, de egy idióta vagyok!
- Mi van velem? - kapkodta a fejét Molly köztem és Dan között.
- Hosszú - szólaltam meg, hosszú idő után először. - Majd Ryan elmondja neked a saját verzióját, mert két különböző szemszögből tudjuk ezt az egészet. Fogalmam sincs, mit mondhatnék.
- Stella... Szerintem sokkal jobb lenne, ha végre megbeszélnénk már ezt az egészet. Meg egyébként is, ennyi idő után inkább örülnünk kéne, hogy látjuk egymást - mosolyodott el Ryan.
- Örülnünk KÉNE, csak nem itt, nem most, nem ilyen okból, és nem ilyen körülmények között kéne találkoznunk. Röviden ennyi - kaptam el a tekintetem, és kezdtem megérezni azt a hajj-de-ismerős-már-hiányzott-keserű szájízt. Nem tudtam, pillanatnyilag mi kell még az életembe. A barátom frászt kapott tőlem, mikor az anyja meghalt, és az apja kórházban van. A barátom tesója szintén meglepődött, talán egy idétlen kis ribancnak tart most. Mert azokból, amit most megtudtak, valószínűleg az jön le, hogy mi együtt voltunk valamikor... Pedig közel sem.
- Örülnünk kéne... - ismételte meg újra. - Kéne. - régen is utáltam, mikor minden fontos mondatot elismételt 3-4-szer. És ha lehet, ez még jobban feltépte a régi sebeket...
- Tudjátok mit?! Én feladom, hogy valaha is megértselek titeket. Ha akarjátok, majd elmondjátok - mondta Molly.
- Ebben egyet értünk - szólt Danie. - Abban meg, gondolom, veled értek egyet, Stella, hogy rám fér egy zuhany. Gyere, megmutatom a házat, meg a szobám. - ragadta meg a kezem. Ettől a mozdulattól ösztönösen elmosolyodtam. Talán nem haragszik rám... Legalábbis nagyon remélem.
A nappaliból kiérve végigmentünk a folyosón, magunk mögött hagyva Ryan-éket. Megnéztem a konyhát (tök jól felszerelt, majd jókat lehet itt főzőcskézni:)), aztán felmentünk az emeletre. Az emelet egyszerűen... wow. Még a földszinttől is nagyobb, pedig az a nappali igencsak méretes. A lépcső a folyosó közepére vezet. A folyosó két végén található két fürdőszoba (legalább nem állunk sorba reggelenként, hah), mindkettőtől egyenlő távolságra egy-egy szoba. Középen még egy ajtó volt, pont a lépcsővel szemben. Benéztünk ide is, de láttam, hogy Daniel nehezen bírja tartani magát (Tom és Mariah szobája lehetett), ezért hamar mondtam, hogy menjünk, mert kíváncsi vagyok a többi szobára. Először benéztünk a Molly(ék) szobájába, ami balra található a lépcsőtől. Tipikus lányszoba.

Nekem nagyon tetszett. Ízlésesen van berendezve, szépek a bútorok, stílusos! Talán kicsit kislányos, de ez is Molly jókislányos imidzsét tükrözi.
Ezután benéztünk a két fürdőbe. Tiszták, szépek, bár nem igazán tudom, mit lehet elmondani egy fürdőszobáról. Van benne zuhanyzó, meg mosógép, meg ilyen normális dolgok. :D
Ezután véget ért a kínzás, és benyitottunk Danie szobájába, ahol nagyon úgy tűnik, hogy aludni fogunk:

Valahogy nem erre számítottam. Minden a helyén, tisztaság uralkodik. Nem tudom, miért, hisz Dan a hajón is rendben tartja a dolgait, de egy csatatér-szerű helyiséget vártam. Szennyes ruhákat a szekrény tetején, párnákat a földön, mindenfelé játékkonzolokat és ki tudja, hány éves kajákat. Talán még pucér nős és motoros képeket is elképzeltem a falon. Már felkészültem a legrosszabbra is, hogy takarítanom kell, ehhez képest bejövünk egy szobába, ahol minden milliméterre pontosan a helyén van. Wow.
- Bocs, de ezt muszáj megkérdeznem. Te itthon is ilyen rendes vagy, vagy megkérted Mollyt, hogy takarítson ki? - vigyorogtam rá, miközben ledobtam magam az ágyra.
- Hát, ennyire azért nem vagyok tisztaságmániás - mondta. - De általában nincs túl nagy káosz nálam.
- Te illúzióromboló! - nevettem, és hozzávágtam egy párnát, mikor lekucorodott mellém az ágyra. Dobásomat egy csókkal jutalmazta... Vagy kettővel... :)
- Figyelj, Danie. Én elmegyek zuhanyozni, utána meg te, és ígérem, utána mindent elmondok. Mármint, hogy honnan ismerem Ryan-t - pillantottam rá megilletődve.
- Rendben van, szerelmem. De, csak ha tényleg el akarod mondani. Én nem sürgetlek - ajándékozott meg azzal a pimasz féloldalas mosolyával. Húúú, megértőbb, mint gondoltam.
- Én szeretném elmondani. Tényleg. Nem szeretnék titkolózásban élni. Főleg nem melletted! :)